Az igék - II.

Ahogyan azt tegnap ígértem, a mai bejegyzésembe beszélek kicsit az igék “-te” formájának használatáról.

Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a kérések kifejezésével. Lényegében egyszerű a dolog, kétféleképpen használjuk. Az egyik (a gyakoribb) formája amikor az ige “te” formája után közvetlenül a “kudasai” szócskát kapcsoljuk és ezzel kész is az udvarias kérés formánk. Ennek az alaknak a jelentése: ~”Kérem / Legyen szíves … –ni!”
Egy pár példa:

• たべてください (tabete kudasai – Legyen szíves (meg)enni … ezt!)
• みてください (mite kudasai - Kérem nézze(n) meg (valamit)!)
• たってください (tatte kudasai - Kérem álljon fel!)
• のんでください (nonde kudasai - Kérem igya meg …!)

A kevésbé udvarias kéréseknél (pl. családtagokkal, barátokkal szemben) a “kudasai” szócskát egyszerűen elhagyjuk. tehát csak az igénk “te” alakja marad.

A “te” forma egy másik használata, amikor engedélyt szeretnénk kérni valakitől vagy megtiltani akarunk valamit. Hogyan is néz ez ki:

• Engedélykérésnél a következő a helyzet: “~てもいいですか？"  (~te mo ii desu ka? - Szabad…-ni?)
  Például: のんでもいいですか？ (nonde mo ii desu ka? – Megihatom (ezt)?)
• Tiltásnál: “~てはいけません！" (~te ha ikemasen! – Nem szabad…-ni)
  Például: はしってはいけません (hashitte ha ikemasen – Ne szaladj / Nem szabad szaladni!)

A harmadik használata a “te” formának az igék összekapcsolása. Ha két vagy több igéből álló cselekvéssort szeretnénk kifejezni. (“Ezt csináltam, aztán meg azt … “) Ebben az esetben mindig az utolsó ige alakja határozza meg a többi idejét és módját is. Például:

うちにかえって、ねます。 (Uchi ni kaette, nemasu – Hazamegyek és alszok.)
あさごはんをたべて、コーヒーをのみます。　(Asagohan wo tabete, kouhii wo nomimasu - Megreggelizek és iszok egy kávét.)

Ide tartozik még, hogy a “te” forma másfajta tagmondati viszonyt is kifejezhet.

Módhatározó: いそいでひるごはんをたべます。　(Isoide hirugohan wo tabemasu - Sietve megebédelek.)
Ok kifejezése: ふくをよごして、すみません。　(Hon wo yogoshite, sumimasen - Sajnálom, hogy összekoszoltam a ruhát.)

Egyelőre ennyi az igék “te” alakjáról, hátravan még a rövid alak és még sok jó dolog :P De mára elköszönök.

Melléknevek

Tehát a mára ígért lecke, a melléknevek. A japán nyelvben két fajta melléknevet különböztetünk meg:

• い-re végződő melléknevek (Pl.: おもしろいしょうせつ - Érdekes novella)
  
• な-ra végződő melléknevek (Pl.: げんきながくせい - Vidám diák)

A mellékneveknek ugyanúgy van jelen és múlt idejű, illetve kijelentő és tagadó alakjuk. Viszont mindkét melléknévtípusnál a képzésük különböző. Sajnos azt, hogy melyik melléknév, melyik típusba tartozik azt be kell magolnunk, ugyanúgy mint az összes többi szót a szókincsünkhöz. Éppen ezért, én csak 1-1 példán keresztül vezetem le a képzésüket.

	げんき(な)	おもしろい
Kijelentő mód, jelen idő	げんきです	おもしろいです
Tagadás, jelen idő	げんきじゃありません	おもしろくありません
Kijelentő mód, múlt idő	げんきでした	おもしろかったです
Tagadás, múlt idő	げんきじゃありませんでした	おもしろくありませんでした

Tehát mi is történik? A な melléknevek semmiben sem különböznek az igék hosszú alakos képzésétől, amiről még lesz szó később. Amit érdemes róluk megjegyezni, hogy ha közvetlen főnevek elé tesszük őket akkor a な szótagot is kikell tennünk. Pl.: げんきながくせい
Az い mellékneveknél a tagadás, illetve a múlt idő esetében viszont más a helyzet. Tagadásnál a melléknév végéről az い eltűnik és a helyére ～く + ありません kerül. Múlt időben az い szintén eltűnik, viszont itt a helyére ～かった kerül.
Tudom, hogy mára ígértem az igéket is, de mivel az igék helyes képzése és használata elég fontos pont  (hogy finoman fogalmazzak) a japán nyelvben, ezért megérdemel egy külön, jól kidolgozott bejegyzést. Szóval egy kis türelmet kérek, a közeljövőben fel fog kerülni, ígérem.

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.

A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:

Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。

De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.

Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

• わたしのともだちです。- Az én barátom    <>　わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
• エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <>　エステルはにほんじんじゃありません。- Eszter nem japán
• たなかさんはせんせいです。- Tanaka (egy) tanár.  <>　たなかさんはせんせいじゃありません。- Tanaka nem tanár.

Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.

• Udvarias: わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom.
• Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない。- Nem az én barátom.

Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.

Ja és persze a videó, amit ígértem:

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Újra itt

Kezdek unatkozni, ezért úgy döntöttem, hogy meghatározatlan ideig ismét folytatom a blogot, ha olvassa valaki, ha nem. Ma annyira nincs kedvem "oktató" bejegyzést írni, inkább csak egy érdekes videót osztok meg, amit találtam, magáról a blogom fő témájáról: Japánról. Bár a videó angol ezért lehet valaki nem fogja érteni, de szerintem csak ha nézitek is érdekesnek találjátok.

Néha elgondolkozok, hogy vajon a mi országunk mikor is fog legalább halványan megközelítőleg ilyen szintre jutni, de sajnos véleményem szerint az a nap még jó messze van. :( Nekem külön tetszett az automatizált föld alatti bicikli tároló ötlete. Bár viccesnek találom, hogy ott nem is az állandó bicaj lopások miatt van erre szükség, hanem a hely megtakarítás végett. Nálunk valószínűleg még erről is lelopnák még a gombokat is. Sosem felejtem el, amikor az általános iskolás korszakomban, az iskola elé telepítettek egy fülkés nyilvános számítógépet, internettel. És bár az elképzelés jó és érdekes volt, sajnos 2 napig bírta amíg valaki/k tönkre nem vágták. Ezt csak példaként akartam most felhozni, arra a kijelentésemre, hogy Magyarország (valószínűleg) sosem lesz olyan szinten, mint Japán, hiszen a mi hozzáállásunk a dolgokhoz, szöges ellentéte az ottanihoz. Dehát ez van, sajnos ide születtünk, de menekülni azért még lehet.

Egyébként csak én találom az 痛車 (ITASHA - szép, főleg anime-s képek autókon) nagyon királynak? Én simán elfurikáznék ilyen kocsikkal :P Meg is osztok veletek egy fasza Facebook oldalt, ami teli van ilyen isten járgányokkal. http://www.facebook.com/AkihabaraUDXParking

Plusz még egy videó:

Ilyet kérek karácsonyra XD Nah pá

Let's learn japanese basic

Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.

Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.

A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

Egyéb idővel kapcsolatos kifejezések

Egy pár dologról az előző bejegyzésben nem írtam, így most ezeket bepótolom.

Először tehát a kifejezések/szavak összegyűjtve:

Kanji	Romaji	Jelentés
時	ji	~óra
分	fun	~perc
前	mae	előtt
後	go	után
午前	gozen	délelőtt
午後	gogo	délután
今年	kotoshi	idén, ez év
去年	kyonen	tavaly
一昨年	ototoshi/issakunen	tavaly előtt
来年	rainen	jövő év
再来年	sarainen	jövő év utáni év
今月	kongetsu	e hónap
先月	sengetsu	múlt hónap
先々月	sensengetsu	múlt hónap előtti hónap
来月	raigetsu	jövő hónap
再来月	saraigetsu	jövő hónap utáni hónap
今週	konshuu	e hét
先週	senshuu	múlt hét
先々週	sensenshuu	múlt hét előtti hét
来週	raishuu	jövő hét
再来週	saraishuu	jövő hét utáni hét

Továbbá:

Kanji	Romaji	Jelentés
今日	kyou	ma
昨日	kinou	tegnap
一昨日	ototoi/sakujitsu	tegnapelőtt
さきおととい	sakiototoi	tegnapelőtt-előtt
明日	ashita/asu	holnap
あさって	asatte	holnapután
しあさって	shiasatte	holnapután-után

A használatukról annyit, hogy általában az időhatározókat a mondat, vagy mondatrészünk elején használjuk. Pl.: 明日、日本に行きます。 << ashita, nihon ni ikimasu << holnap japánba utazok.

Vagy: 昨日、友達が家に来た。 << kinou, tomodachi ga uchi ni kita. << tegnap átjött hozzánk a barátom.

Vagy: 今は忙しいけど、週末は映画を見に行かない？ << jelenleg elfoglalt vagyok, de hétvégén nem megyünk el megnézni egy filmet?

Az alapok

Úgy döntöttem írok, egy kis bejegyzést, ami átveszi a nagyon alap nyelvtani dolgokat, hátha valakinek fel kelti az érdeklődését a nyelv iránt.

Akkor kezdjük a számokkal. az alábbi táblázat tartalmazza a japán számokat, 1-10-ig, illetve, egy pár egyéb számot, hogy szemléltetni tudjam velük a két-vagy több jegyű számok képzését.

 

Az olvasatok teljesen a kiejtés szerint vannak írva. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a 4-nek és a 7-nek két fajta olvasata van. Alap esetben ha például telefonszámot, vagy egyéb más számot akarunk megadni / felolvasni, akkor a "jon" és a "nana"-t használjuk. A másik két olvasat, akkor használandó, amikor például hangosan számolunk valamit, felsorolás szerűen, mint pl.: karate edzéseken, hónapok stb... A kétjegyű számok képzése rendkívül egyszerű. Matematikai alapon is fel lehet fogni. Pl.: 15 = 10+5, tehát dzsű + go = dzsűgo. Vagy másik példa: 25 = 2*10+5 tehát nyi*dzsű+go = nyidzsűgo. Minden számot így képzünk, ezért egyszerű megjegyezni. A több jegyű számoknál viszont csak is kizárólag a "jon" és "nana" olvasatokat használjuk. 

Helyes: nyidzsűjon  | Helytelen: nyidzsűshi

És akkor most egy kis nyelvtan. Tanuljunk meg egy egyszerű bemutatkozást (az egyszerűség kedvéért csak hiraganát használok):

はじめまして！わたしはXYです。がくせいで、にじゅういっさいです。

Romaji átírás: hajimemashite! watashi ha XY desu. Gakusei de, nijuuissai desu.

Örvendek! XY-nak hívnak. 21 éves tanuló vagyok.

Akkor most elemezzük ezt egy kicsit:

1. Hajimemashite: Örvendek! (ez túl sok magyarázatot nem követel szerintem. )
2. watashi: személyes névmás > Én (a mondat alanya)
3. ha (ejtsd: wa): minden könyv kb ennek a partikulának a megtanulásával kezdi. Legtöbb esetben a mondat alanyát jelöli ki, ez esetben a "watashi"-t. De egy-két mondatban nyomatékosító szerepe is lehet. Önálló jelentése nincs.
4.  Értelem szerűen az XY helyére a nevünk kerül, vagy igazából akármi más főnév. Pl.:ügyvéd, gyerek, felnőtt .. stb.
5. desu: Ez egy ige, legjobban az angol "is"-jéhez lehet hasonlítani. Jelentése: ~van. De nem létige.
6. gakusei: főnév, a jelentése: tanuló, diák.
7. nijuuissai: 21 éves

Bár ezekbe a példamondatokban van még egy igen fontos nyelvtani elem az úgy nevezett "-te alak", de erről most részletesen nem beszélek, ugyanis elég hosszú magyarázat lenne :P

Na, most már mindenki tud számolni és be tud mutatkozni japánul. Olé :)

Egy-két link ...

Ma különösebb dologgal nagyon nem készültem, ezért gondoltam kirakok pár általam is nagyra tartott japánnal foglalkozó oldalcímet.

• http://www.oriens.hu: Egy nagyon jó kis oldal, sőt szerintem a legjobb magyar japános oldal. Mindenféle témában szolgáltat újdonságokat, érdekességeket. Egy-két cikkük csak a facebook-on jelenik meg, így ott is érdemes dobni egy like-ot.
• http://dev.jgram.org/pages/viewList.php: Ez egy külföldi site. Sokat használom a tanuláshoz, szinte minden nyelvtani rész megtalálható itt. A keresőben kereshetünk hiraganával és romajivel is.
• http://www.jlptstudy.com: szintén külföldi. De sok dolgot/segítséget találhatunk a jlpt-re történő felkészüléshez.
• http://www.japan-guide.com: levelező partner kereső. Én is itt ismerkedtem meg az összes japán ismerősömmel. Felül a "Forum"-ra, aztán azon belül a "Friends" linkre kattintva keresgélhetünk. Rakhatunk ki mi is "hirdetést" amire aztán írhatnak az ismerkedni vágyók ^^. Regisztráció szükséges.
• http://kakijun.main.jp: ezt már egyszer kiraktam a blogra. A kanji tanuláshoz hasznos.
• http://www.nihongo.aikidoka.ru: Bár ez egy orosz oldal, de elég sok hasznos dolog van rajta. Érdemes megnézni. Google fordítóval nagyjából lehet érteni mi micsoda.
• http://lustajapantanar.dokkoisho.com: Ez az oldal annyiban hasznos, hogy fent van a Genki I-II és a Minna no nihongo magyarul (csak a magyarázó részek, a feladatok és párbeszédek .. stb-k nem.) Akinek gondot jelent az angol, az használhatja ezeket az eredeti könyvek mellé.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem ti is hasznosnak találjátok majd ezeket az oldalakat.

Mennyire nehéz a japán nyelv?

Gyakran kérdezi mindenki, hogy: "És nem nehéz?". Nos, hogy tisztázzam ezt a dolgot, szeretném összehasonlítani az angol és a japán nyelveket.

A japán nyelvben mindössze, csak 5 magánhangzó található. Az egész nyelv így szótagokból épül fel, amelyek ezt az 5 magánhangzót használják (lásd lejjebb a kana táblázatot). Ez alól az egyetlen kivétel az "n" hang. Az angolban egy magánhangzónak számtalan kiejtése lehet, függően a körülötte álló hangoktól, de a japán nyelvben a szótagok kiejtése mindig egyforma. Ráadásul nekünk magyaroknak a kiejtés nagyon könnyű. Persze a hosszú hangokat hosszan is ejtjük, így ez esetben pl. a ぼ(bo) hosszú változata ぼう(bó) lesz. Ez sem okozhat túl sok fejfájást, révén, hogy a magyar ABC-ben is minden magánhangzónak megvan a maga hosszú párja is. 

 A japán igék mindig a mondat végére kerülnek, és nincs többesszámuk. Tehát azt, hogy pl. "Ott van egy könyv." vagy "Ott vannak a könyvek." teljesen ugyanúgy mondjuk. Az igéknek viszont jó pár konjugált alakja lehet, de mindegyiknek van egy úgynevezett szótári alakja (amit rövid alaknak is szokás nevezni) ahol, minden ige végződése う (~ü-nek ejtjük). Az igék konjugálásánál a szótő sosem változik. Pl.: 歩くaruku(sétálni) <> 歩いたaruita(sétált) <> 歩きたいarukitai(sétálni akarok).

Az angolban az igeidők száma 12, míg a japánban csak 3. A múlt, jelen és jövőidő. Bár a jövőidő teljesen megegyezik a jelennel így ez teljesen a szövegkörnyezetből derül ki (mellesleg ugyebár a magyarban is csak 3 igeidő van). Persze itt érdemes megemlíteni hogy a japán nyelvben, minden igének van egy kevésbé udvarias formája például az imént említett szótári alak (amit pl. család vagy barátok között használnak, tehát közeli ismerősök esetében), egy udvariasabb forma.. és így tovább a nagyon udvariasig (敬語keigo). Azt, hogy az adott helyzetben melyiket szabad/kell használnunk, nos az gyakorlás kérdése. Részletesebben erre most nem térnék ki, arra ott vannak a tankönyvek.

A mondat alanyát vagy tárgyát, elég egyszer megemlíteni, amennyiben több mondaton keresztül ugyanarról a dologról beszélünk. A japánok nem szeretik ismételgetni ugyanazt, így ilyen esetben az alanyt nyugodtan elhagyhatjuk, sőt ... (ellentétben az angollal, ahol minden mondatba szükség van alanyra).

A kérdő mondatokkal sincs különösebb baj, ugyanis az egyetlen változás egy kijelentő és egy kérdő mondat közt a か?(ka?) szócska. pl.: kijelentő: これは車です。(kore ha kuruma desu.(ez egy autó)) > kérdő: これは車ですか？ (kore ha kuruma desu ka?(ez egy autó?)) Mint láthatjuk, itt is ellentétben az angollal, ám hasonlóan a magyarhoz nincs szórend változás, csak hangsúlybeli illetve a "か" megjelenése.

Bár az összehasonlítást folytathatnám, akár 2 oldalon keresztül is, szerintem már ebből is látszik, hogy a japán nyelv, nyelvtanilag vagy kiejtésben, egyáltalán nem bonyolult, sőt közelebb áll a magyarhoz, mint pl. az angol. Az egyetlen nehézséget az írásrendszer okozhatja, de szerintem, mint minden nyelv megtanulásához, ehhez is csak türelem és kitartás kell. Én személy szerint még szeretek is kanjikat tanulni :) Az a baj, hogy sok ember, ha meghallja azt a szót, hogy "japán", akkor egyből csak az jut az eszébe, hogy "csing csang csung" és hasonló ilyen hülyeségek. Szeretném közölni, hogy az előbb említett nagyon értelmes "kifejezés" nagy valószínűséggel a kínai nyelvhez köthető/vezethető vissza, és nem a japánhoz. Ha valaki veszi esetleg a fáradtságot, hogy meghallgasson egy kínai és utána egy japán nyelvű felvételt, az észre fogja venni, hogy miről beszélek.