Az igék - II.

Ahogyan azt tegnap ígértem, a mai bejegyzésembe beszélek kicsit az igék “-te” formájának használatáról.

Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a kérések kifejezésével. Lényegében egyszerű a dolog, kétféleképpen használjuk. Az egyik (a gyakoribb) formája amikor az ige “te” formája után közvetlenül a “kudasai” szócskát kapcsoljuk és ezzel kész is az udvarias kérés formánk. Ennek az alaknak a jelentése: ~”Kérem / Legyen szíves … –ni!”
Egy pár példa:

• たべてください (tabete kudasai – Legyen szíves (meg)enni … ezt!)
• みてください (mite kudasai - Kérem nézze(n) meg (valamit)!)
• たってください (tatte kudasai - Kérem álljon fel!)
• のんでください (nonde kudasai - Kérem igya meg …!)

A kevésbé udvarias kéréseknél (pl. családtagokkal, barátokkal szemben) a “kudasai” szócskát egyszerűen elhagyjuk. tehát csak az igénk “te” alakja marad.

A “te” forma egy másik használata, amikor engedélyt szeretnénk kérni valakitől vagy megtiltani akarunk valamit. Hogyan is néz ez ki:

• Engedélykérésnél a következő a helyzet: “~てもいいですか？"  (~te mo ii desu ka? - Szabad…-ni?)
  Például: のんでもいいですか？ (nonde mo ii desu ka? – Megihatom (ezt)?)
• Tiltásnál: “~てはいけません！" (~te ha ikemasen! – Nem szabad…-ni)
  Például: はしってはいけません (hashitte ha ikemasen – Ne szaladj / Nem szabad szaladni!)

A harmadik használata a “te” formának az igék összekapcsolása. Ha két vagy több igéből álló cselekvéssort szeretnénk kifejezni. (“Ezt csináltam, aztán meg azt … “) Ebben az esetben mindig az utolsó ige alakja határozza meg a többi idejét és módját is. Például:

うちにかえって、ねます。 (Uchi ni kaette, nemasu – Hazamegyek és alszok.)
あさごはんをたべて、コーヒーをのみます。　(Asagohan wo tabete, kouhii wo nomimasu - Megreggelizek és iszok egy kávét.)

Ide tartozik még, hogy a “te” forma másfajta tagmondati viszonyt is kifejezhet.

Módhatározó: いそいでひるごはんをたべます。　(Isoide hirugohan wo tabemasu - Sietve megebédelek.)
Ok kifejezése: ふくをよごして、すみません。　(Hon wo yogoshite, sumimasen - Sajnálom, hogy összekoszoltam a ruhát.)

Egyelőre ennyi az igék “te” alakjáról, hátravan még a rövid alak és még sok jó dolog :P De mára elköszönök.

Az igék

Nos, nem mostanában írtam az utolsó bejegyzésemet ezért ezúton is elnézést kérek! (főleg, hogy ezt a post-ot már régen ígértem) !DE! mint a mondás is tartja, jobb később, mint soha :P. Tehát az igék:

Egy-két előző bejegyzésemben röviden már eset szó pár dologról az igékkel kapcsolatban, most pedig szeretném az egészet röviden (amennyire lehet) összefoglalni. A japán nyelvben az igék különböző alakban jelenhetnek meg igeidők és igemódok szerint.

A jelen idő állító és tagadó igealakok a következőkép néznek ki:

• ます (masu) Jelen (jövő is) idejű, udvarias, kijelentő igerag
• ません (masen) Jelen (jövő is), udvarias stílusú, tagadó igerag

Ragozások szerint három fő csoport létezik:

1. A "-ru" igék (Vigyázat! Nem minden "ru"-re végződő ige tartozik ebbe a csoportba)

Ide azok az igék tartoznak amiknek a szótári alakja "ru"-ra végződik és a szótövük nem változik a ragozásuk során. Például:  たべる (taberu - enni) 、みる (miru - nézni)

2. Az "-u" igék

Ezek szótári alakja "u"-ra végződik és ragozáskor az igeragokat az "u" előtti mássalhangzóhoz kell hozzáadni. Ezen okból kifolyólag ezeknél ragozáskor a "masu" illetve "masen" igeragok egy "i"-vel bővülnek, tehát "imasu" és "imasen" lesz belőlük.  Például: きく (kiku - hallgatni)、のむ (nomu - inni)、わらう (warau - nevetni)、つづく (tsudzuku - folytatni) 

3. A harmadik csoport a kivételek. Ide csak két ige tartozik a くる (kuru - jön) és する (suru - csinál)

Ezek alakja a ragozásuk során teljesen megváltozik.

Az igék ragozása tehát a következőkép alakul:

	A "ru" igék	Az "u" igék	A kivételek
Szótő	mi	no	-	-
Szótári alak	miru	nomu	kuru	suru
Jelen állító	mimasu	nomimasu	kimasu	shimasu
Jelen tagadó	mimasen	nomimasen	kimasen	shimasen

Mint azt már egy előző post-ban is elmondtam a japán nyelvben a jelen és a jövő idő teljesen megegyezik (hogy ép melyiket halljuk/használjuk az a szövegkörnyezetből a határozószók segítségével derül ki.)

A múlt időről is esett már szó a mellékneveknél, ezért nagyon könnyű dolgunk van, mert az igéknél is nagyon hasonló a helyzet (kijelentő > tagadó sorrendben):

A jelen idejű igeragok:  -ます　-ません

A múlt idejű igeragok:  -ました (-mashita) -ませんでした (-masendeshita)

Ehhez külön táblázatot nem csinálok, de nagyon egyszerű a dolog: a "masu" és "masen" helyett a "mashita" és "masendeshita" igeragokat kapcsoljuk a szótőhöz. (Az átláthatóság kedvéért kékkel jelöltem a kicserélendő részeket.)

A japán nyelvben az egyik legnehezebb és legfontosabb nyelvtani lecke az igék ún. "-te" alakja. Ennek a formának nagyon sok használata van:

• kérések kifejezése
• engedélykérés
• tiltás
• igék összekapcsolása

Mindhárom igecsoport esetében más a szabály a "te" alak képzésére.

1. A "-ru" igék esete a legegyszerűbb, ugyanis az ige "-ru" végződésének a helyére kerül a "te". Tehát például: たべる (taberu - enni) ==> たべて (tabete) 

2. Az "u" igék esetében kicsit már bonyolultabb a helyzet, ugyanis az igék szótári alakjának utolsó szótagjának a függvényében lesz más és más a ragozás:

A.) Ha a szótári alak つ (tsu)、る (ru) és う (u)-re végződik: 

あう (au - találkozni) ==>　あって (atte)

まつ (matsu - várni) ==>　まって (matte)

すくう (sukuu - megmenteni) ==>　すくって (sukutte)

Látható, hogy ebben az esetben a "t" megkettőződik, tehát hosszan is ejtjük. 

B.) Ha a szótári alak む (mu)、ぶ (bu)、ぬ (nu)-re végződik akkor:

よむ (yomu - olvasni) ==>　よんで (yonde)

あそぶ (asobu - játszani) ==>　あそんで (asonde)

しぬ (shinu - meghalni) ==>　しんで (shinde)

Ebben az esetben nincs kettőződés, ám a "te" "de"-re alakul és előtte pedig egy "n" hang van.

C.) Ha く (ku)-re:

かく (kaku - írni) ==>　かいて (kaite)

Ebben az esetben a végződés "ite" lesz.

Kivétel az いく (iku)!

D.) Ha ぐ (gu)-re:

およぐ (oyogu - úszni)　==>　およいで (oyoide)

A végződés "ide" lesz.

E.) Ha す (su)-re:

とかす (tokasu - felolvasztani)　==>　とかして (tokashite)

A "su" eltűnik és az új végződésünk a "shite" lesz.

Amint látható az "u" igéknél elég változatos a ragozási szabály ép ez benne a nehézség. Sajnos ezeket meg kell tanulni :P

3. Végül pedig a két rendhagyó ige "te" alakja a következő:

する (suru)　==>　して (shite)

くる (kuru)　==>　きて (kite)

Ennyit gondoltam az igékről mára, de a folytatásban még lesz szó a "te" alak különféle használatáról, illetve a rövid alakos ragozásról. Sajnos egy bejegyzésben ez a sok minden nagyon hosszú volna (így is eléggé hosszú lett), szóval majd szép apránként. Pá

Ui.: Ja igen, nem említettem még, de a blog fő célja segítségnyújtás a tanuláshoz, !DE! nem helyettesíti a kimerítő és részletes tankönyvi anyagokat. Tehát aki komolyabban bele akar merülni a nyelvtanulásba, az ne itt a blogon akarja szerintem :P ugyanis ezek a bejegyzések csak rövid összefoglalók.

Melléknevek

Tehát a mára ígért lecke, a melléknevek. A japán nyelvben két fajta melléknevet különböztetünk meg:

• い-re végződő melléknevek (Pl.: おもしろいしょうせつ - Érdekes novella)
  
• な-ra végződő melléknevek (Pl.: げんきながくせい - Vidám diák)

A mellékneveknek ugyanúgy van jelen és múlt idejű, illetve kijelentő és tagadó alakjuk. Viszont mindkét melléknévtípusnál a képzésük különböző. Sajnos azt, hogy melyik melléknév, melyik típusba tartozik azt be kell magolnunk, ugyanúgy mint az összes többi szót a szókincsünkhöz. Éppen ezért, én csak 1-1 példán keresztül vezetem le a képzésüket.

	げんき(な)	おもしろい
Kijelentő mód, jelen idő	げんきです	おもしろいです
Tagadás, jelen idő	げんきじゃありません	おもしろくありません
Kijelentő mód, múlt idő	げんきでした	おもしろかったです
Tagadás, múlt idő	げんきじゃありませんでした	おもしろくありませんでした

Tehát mi is történik? A な melléknevek semmiben sem különböznek az igék hosszú alakos képzésétől, amiről még lesz szó később. Amit érdemes róluk megjegyezni, hogy ha közvetlen főnevek elé tesszük őket akkor a な szótagot is kikell tennünk. Pl.: げんきながくせい
Az い mellékneveknél a tagadás, illetve a múlt idő esetében viszont más a helyzet. Tagadásnál a melléknév végéről az い eltűnik és a helyére ～く + ありません kerül. Múlt időben az い szintén eltűnik, viszont itt a helyére ～かった kerül.
Tudom, hogy mára ígértem az igéket is, de mivel az igék helyes képzése és használata elég fontos pont  (hogy finoman fogalmazzak) a japán nyelvben, ezért megérdemel egy külön, jól kidolgozott bejegyzést. Szóval egy kis türelmet kérek, a közeljövőben fel fog kerülni, ígérem.

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.

A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:

Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。

De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.

Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

• わたしのともだちです。- Az én barátom    <>　わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
• エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <>　エステルはにほんじんじゃありません。- Eszter nem japán
• たなかさんはせんせいです。- Tanaka (egy) tanár.  <>　たなかさんはせんせいじゃありません。- Tanaka nem tanár.

Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.

• Udvarias: わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom.
• Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない。- Nem az én barátom.

Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.

Ja és persze a videó, amit ígértem:

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Újra itt

Kezdek unatkozni, ezért úgy döntöttem, hogy meghatározatlan ideig ismét folytatom a blogot, ha olvassa valaki, ha nem. Ma annyira nincs kedvem "oktató" bejegyzést írni, inkább csak egy érdekes videót osztok meg, amit találtam, magáról a blogom fő témájáról: Japánról. Bár a videó angol ezért lehet valaki nem fogja érteni, de szerintem csak ha nézitek is érdekesnek találjátok.

Néha elgondolkozok, hogy vajon a mi országunk mikor is fog legalább halványan megközelítőleg ilyen szintre jutni, de sajnos véleményem szerint az a nap még jó messze van. :( Nekem külön tetszett az automatizált föld alatti bicikli tároló ötlete. Bár viccesnek találom, hogy ott nem is az állandó bicaj lopások miatt van erre szükség, hanem a hely megtakarítás végett. Nálunk valószínűleg még erről is lelopnák még a gombokat is. Sosem felejtem el, amikor az általános iskolás korszakomban, az iskola elé telepítettek egy fülkés nyilvános számítógépet, internettel. És bár az elképzelés jó és érdekes volt, sajnos 2 napig bírta amíg valaki/k tönkre nem vágták. Ezt csak példaként akartam most felhozni, arra a kijelentésemre, hogy Magyarország (valószínűleg) sosem lesz olyan szinten, mint Japán, hiszen a mi hozzáállásunk a dolgokhoz, szöges ellentéte az ottanihoz. Dehát ez van, sajnos ide születtünk, de menekülni azért még lehet.

Egyébként csak én találom az 痛車 (ITASHA - szép, főleg anime-s képek autókon) nagyon királynak? Én simán elfurikáznék ilyen kocsikkal :P Meg is osztok veletek egy fasza Facebook oldalt, ami teli van ilyen isten járgányokkal. http://www.facebook.com/AkihabaraUDXParking

Plusz még egy videó:

Ilyet kérek karácsonyra XD Nah pá

Let's learn japanese basic

Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.

Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.

A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

Egyéb idővel kapcsolatos kifejezések

Egy pár dologról az előző bejegyzésben nem írtam, így most ezeket bepótolom.

Először tehát a kifejezések/szavak összegyűjtve:

Kanji	Romaji	Jelentés
時	ji	~óra
分	fun	~perc
前	mae	előtt
後	go	után
午前	gozen	délelőtt
午後	gogo	délután
今年	kotoshi	idén, ez év
去年	kyonen	tavaly
一昨年	ototoshi/issakunen	tavaly előtt
来年	rainen	jövő év
再来年	sarainen	jövő év utáni év
今月	kongetsu	e hónap
先月	sengetsu	múlt hónap
先々月	sensengetsu	múlt hónap előtti hónap
来月	raigetsu	jövő hónap
再来月	saraigetsu	jövő hónap utáni hónap
今週	konshuu	e hét
先週	senshuu	múlt hét
先々週	sensenshuu	múlt hét előtti hét
来週	raishuu	jövő hét
再来週	saraishuu	jövő hét utáni hét

Továbbá:

Kanji	Romaji	Jelentés
今日	kyou	ma
昨日	kinou	tegnap
一昨日	ototoi/sakujitsu	tegnapelőtt
さきおととい	sakiototoi	tegnapelőtt-előtt
明日	ashita/asu	holnap
あさって	asatte	holnapután
しあさって	shiasatte	holnapután-után

A használatukról annyit, hogy általában az időhatározókat a mondat, vagy mondatrészünk elején használjuk. Pl.: 明日、日本に行きます。 << ashita, nihon ni ikimasu << holnap japánba utazok.

Vagy: 昨日、友達が家に来た。 << kinou, tomodachi ga uchi ni kita. << tegnap átjött hozzánk a barátom.

Vagy: 今は忙しいけど、週末は映画を見に行かない？ << jelenleg elfoglalt vagyok, de hétvégén nem megyünk el megnézni egy filmet?

Egy kicsit még a JLPT-ről

Szerintem sokakat érdekel ez a téma, tehát írok róla még egy kicsit.

Tavaly vizsgáztam az új 3-as szinten (新３級). A vizsga 2010.12.05.-én volt, úgy rémlik 9 vagy 10 órai kezdéssel. Előtte 2 hetes jelentkezési határidő volt, de én már jóval előtte el kezdtem érdeklődni, így ezzel nem volt gondom. A vizsga 3 részből állt, köztük kis szünetekkel. Az első rész a nyelvi ismeretek a 文字・語彙・文法 (lényegében a kanjik, szó ismeret és nyelvtan). Ez egy 30 perces rész, különösebb magyarázat szerintem nem kell hozzá. Ezután jött a 読解 (olvasott szövegértés). Erre a részre 70 perc állt a rendelkezésre, ami egyébként volt akinek majdnem kevés lett. Én viszonylag hamar végeztem és még a válaszaim felét sikerült is utána átnézni. Az ezt követő és egyben utolsó rész volt számomra a legkönnyebb a 聴解 (hallott szövegértés). Ez egy 30 perces rész, a tanárok berakják a cd-t és arról megy az egész folyamatosan 30 percig. Véleményem szerint nagyon egyszerű kis szövegek / párbeszédek voltak. Minden rész után be kellett adni az adott feladatsort, illetve a válaszos papírunk, rajta az adatainkkal.

A lebonyolításról: Na, szerintem ez a része is teljesen korrektül működött. Ahogy beléptem az iskolába közvetlenül szembe az ajtóval ki volt téve a jelentkezők névsora, szintek szerint csoportosítva, és mindenkinek oda volt írva, hogy melyik terembe van beosztva. Ezután kis táblák segítségével meg is lehetett gyorsan találni az adott termeket. Egy tanár volt bent és egy (szerintem) ott tanuló diák, aki mindent angolul is elmondott, ugyanis külföldről jött emberkék is rengetegen voltak. Szükség volt a fényképes vizsgapapírra, amit a jelentkezés után elvileg mindenki postán kap vissza, aláírva, plusz személyire (de ezek külön a tájékoztató füzetben is le vannak írva).  Aki elfelejtett magával ceruzát vagy radírt vinni, annak zsír újat adtak (tollal nem lehetett a papírra írni).

Magáról a vizsga tartalmáról nem is szabad beszélni, másrészt meg már annyira nem is emlékszek rá, de amik a hivatalos jlpt oldalon fent voltak példafeladatok, azok voltak a vizsgán is a példa feladatok, így azokat ha átnézi az ember akkor tudja, hogy nagyjából milyen típusokra számíthat.

Az eredményeket ha jól emlékszem, akkor 2011. március vége fele kaptam meg, postán.

A pontszámaim:

• 言葉知識：　55 / 60
• 読解：　60 / 60
• 聴解：　60 / 60
• Összesen: 175 / 180

Persze nagyon örültem neki, hisz nem keveset tanultam rá.

Úgy volt, hogy idén megyek a ２級-re, de sajnos összejöttek most a dolgok (iskola végzős év, angliai út majd nyáron stb..) így nem hiszem, hogy összejön majd. De majd még meglátom :) Mindenesetre, a vizsga után se hagytam abba a tanulást, és még jelenleg is készülök a N2-re (már nem is sok van a könyvből hátra). Na, szerintem ezzel úgy nagyjából mindent el is mondtam a vizsgáról, de akinek kérdése lenne még, az persze megjegyzéseknél megteheti. (de feladatsort meg ilyeneket ne kérjetek, mert tényleg nem emlékszek már rá)

Mennyire nehéz a japán nyelv?

Gyakran kérdezi mindenki, hogy: "És nem nehéz?". Nos, hogy tisztázzam ezt a dolgot, szeretném összehasonlítani az angol és a japán nyelveket.

A japán nyelvben mindössze, csak 5 magánhangzó található. Az egész nyelv így szótagokból épül fel, amelyek ezt az 5 magánhangzót használják (lásd lejjebb a kana táblázatot). Ez alól az egyetlen kivétel az "n" hang. Az angolban egy magánhangzónak számtalan kiejtése lehet, függően a körülötte álló hangoktól, de a japán nyelvben a szótagok kiejtése mindig egyforma. Ráadásul nekünk magyaroknak a kiejtés nagyon könnyű. Persze a hosszú hangokat hosszan is ejtjük, így ez esetben pl. a ぼ(bo) hosszú változata ぼう(bó) lesz. Ez sem okozhat túl sok fejfájást, révén, hogy a magyar ABC-ben is minden magánhangzónak megvan a maga hosszú párja is. 

 A japán igék mindig a mondat végére kerülnek, és nincs többesszámuk. Tehát azt, hogy pl. "Ott van egy könyv." vagy "Ott vannak a könyvek." teljesen ugyanúgy mondjuk. Az igéknek viszont jó pár konjugált alakja lehet, de mindegyiknek van egy úgynevezett szótári alakja (amit rövid alaknak is szokás nevezni) ahol, minden ige végződése う (~ü-nek ejtjük). Az igék konjugálásánál a szótő sosem változik. Pl.: 歩くaruku(sétálni) <> 歩いたaruita(sétált) <> 歩きたいarukitai(sétálni akarok).

Az angolban az igeidők száma 12, míg a japánban csak 3. A múlt, jelen és jövőidő. Bár a jövőidő teljesen megegyezik a jelennel így ez teljesen a szövegkörnyezetből derül ki (mellesleg ugyebár a magyarban is csak 3 igeidő van). Persze itt érdemes megemlíteni hogy a japán nyelvben, minden igének van egy kevésbé udvarias formája például az imént említett szótári alak (amit pl. család vagy barátok között használnak, tehát közeli ismerősök esetében), egy udvariasabb forma.. és így tovább a nagyon udvariasig (敬語keigo). Azt, hogy az adott helyzetben melyiket szabad/kell használnunk, nos az gyakorlás kérdése. Részletesebben erre most nem térnék ki, arra ott vannak a tankönyvek.

A mondat alanyát vagy tárgyát, elég egyszer megemlíteni, amennyiben több mondaton keresztül ugyanarról a dologról beszélünk. A japánok nem szeretik ismételgetni ugyanazt, így ilyen esetben az alanyt nyugodtan elhagyhatjuk, sőt ... (ellentétben az angollal, ahol minden mondatba szükség van alanyra).

A kérdő mondatokkal sincs különösebb baj, ugyanis az egyetlen változás egy kijelentő és egy kérdő mondat közt a か?(ka?) szócska. pl.: kijelentő: これは車です。(kore ha kuruma desu.(ez egy autó)) > kérdő: これは車ですか？ (kore ha kuruma desu ka?(ez egy autó?)) Mint láthatjuk, itt is ellentétben az angollal, ám hasonlóan a magyarhoz nincs szórend változás, csak hangsúlybeli illetve a "か" megjelenése.

Bár az összehasonlítást folytathatnám, akár 2 oldalon keresztül is, szerintem már ebből is látszik, hogy a japán nyelv, nyelvtanilag vagy kiejtésben, egyáltalán nem bonyolult, sőt közelebb áll a magyarhoz, mint pl. az angol. Az egyetlen nehézséget az írásrendszer okozhatja, de szerintem, mint minden nyelv megtanulásához, ehhez is csak türelem és kitartás kell. Én személy szerint még szeretek is kanjikat tanulni :) Az a baj, hogy sok ember, ha meghallja azt a szót, hogy "japán", akkor egyből csak az jut az eszébe, hogy "csing csang csung" és hasonló ilyen hülyeségek. Szeretném közölni, hogy az előbb említett nagyon értelmes "kifejezés" nagy valószínűséggel a kínai nyelvhez köthető/vezethető vissza, és nem a japánhoz. Ha valaki veszi esetleg a fáradtságot, hogy meghallgasson egy kínai és utána egy japán nyelvű felvételt, az észre fogja venni, hogy miről beszélek.

Egyéb infók a japán írásról

A legtöbb kérdést főként azzal kapcsolatban kapom, hogy hogyan írok japánul a gépen. Ez igazából nem túl bonyolult dolog. Kezdjük a megjelenítéssel:

• Windows XP : Megnyitjuk a vezérlőpultot > Terület és nyelvi beállítások > Nyelvek fül > Alul az utolsó 2 lehetőségre pipa (Wiki)
• Windows 7 : Elvileg alapból megjeleníti, gond nélkül.

A bevitel pedig (ez mindkettő operációs rendszernél egyforma) :  

• Megnyitjuk a vezérlőpultot > Terület és nyelvi beállítások > Billentyűzetek és nyelvek fül > Billentyűzetváltás gomb > Hozzáadás gomb > Megkeressük a "japán"-t és kiválasztjuk a Microsoft IME-t. Ha megvagyunk a beviteli nyelvek közül, ettől kezdve az "Alt+Shift" billentyűkombinációval válthatunk, vagy szimplán a nyelvi eszköztáron keresztül az egérrel. 

 Akinek kérdése van, az a megjegyzéseknél megteheti.