Az igék - II.

Ahogyan azt tegnap ígértem, a mai bejegyzésembe beszélek kicsit az igék “-te” formájának használatáról.

Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a kérések kifejezésével. Lényegében egyszerű a dolog, kétféleképpen használjuk. Az egyik (a gyakoribb) formája amikor az ige “te” formája után közvetlenül a “kudasai” szócskát kapcsoljuk és ezzel kész is az udvarias kérés formánk. Ennek az alaknak a jelentése: ~”Kérem / Legyen szíves … –ni!”
Egy pár példa:

• たべてください (tabete kudasai – Legyen szíves (meg)enni … ezt!)
• みてください (mite kudasai - Kérem nézze(n) meg (valamit)!)
• たってください (tatte kudasai - Kérem álljon fel!)
• のんでください (nonde kudasai - Kérem igya meg …!)

A kevésbé udvarias kéréseknél (pl. családtagokkal, barátokkal szemben) a “kudasai” szócskát egyszerűen elhagyjuk. tehát csak az igénk “te” alakja marad.

A “te” forma egy másik használata, amikor engedélyt szeretnénk kérni valakitől vagy megtiltani akarunk valamit. Hogyan is néz ez ki:

• Engedélykérésnél a következő a helyzet: “~てもいいですか？"  (~te mo ii desu ka? - Szabad…-ni?)
  Például: のんでもいいですか？ (nonde mo ii desu ka? – Megihatom (ezt)?)
• Tiltásnál: “~てはいけません！" (~te ha ikemasen! – Nem szabad…-ni)
  Például: はしってはいけません (hashitte ha ikemasen – Ne szaladj / Nem szabad szaladni!)

A harmadik használata a “te” formának az igék összekapcsolása. Ha két vagy több igéből álló cselekvéssort szeretnénk kifejezni. (“Ezt csináltam, aztán meg azt … “) Ebben az esetben mindig az utolsó ige alakja határozza meg a többi idejét és módját is. Például:

うちにかえって、ねます。 (Uchi ni kaette, nemasu – Hazamegyek és alszok.)
あさごはんをたべて、コーヒーをのみます。　(Asagohan wo tabete, kouhii wo nomimasu - Megreggelizek és iszok egy kávét.)

Ide tartozik még, hogy a “te” forma másfajta tagmondati viszonyt is kifejezhet.

Módhatározó: いそいでひるごはんをたべます。　(Isoide hirugohan wo tabemasu - Sietve megebédelek.)
Ok kifejezése: ふくをよごして、すみません。　(Hon wo yogoshite, sumimasen - Sajnálom, hogy összekoszoltam a ruhát.)

Egyelőre ennyi az igék “te” alakjáról, hátravan még a rövid alak és még sok jó dolog :P De mára elköszönök.

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.

A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:

Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。

De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.

Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

• わたしのともだちです。- Az én barátom    <>　わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
• エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <>　エステルはにほんじんじゃありません。- Eszter nem japán
• たなかさんはせんせいです。- Tanaka (egy) tanár.  <>　たなかさんはせんせいじゃありません。- Tanaka nem tanár.

Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.

• Udvarias: わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom.
• Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない。- Nem az én barátom.

Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.

Ja és persze a videó, amit ígértem:

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Egyéb idővel kapcsolatos kifejezések

Egy pár dologról az előző bejegyzésben nem írtam, így most ezeket bepótolom.

Először tehát a kifejezések/szavak összegyűjtve:

Kanji	Romaji	Jelentés
時	ji	~óra
分	fun	~perc
前	mae	előtt
後	go	után
午前	gozen	délelőtt
午後	gogo	délután
今年	kotoshi	idén, ez év
去年	kyonen	tavaly
一昨年	ototoshi/issakunen	tavaly előtt
来年	rainen	jövő év
再来年	sarainen	jövő év utáni év
今月	kongetsu	e hónap
先月	sengetsu	múlt hónap
先々月	sensengetsu	múlt hónap előtti hónap
来月	raigetsu	jövő hónap
再来月	saraigetsu	jövő hónap utáni hónap
今週	konshuu	e hét
先週	senshuu	múlt hét
先々週	sensenshuu	múlt hét előtti hét
来週	raishuu	jövő hét
再来週	saraishuu	jövő hét utáni hét

Továbbá:

Kanji	Romaji	Jelentés
今日	kyou	ma
昨日	kinou	tegnap
一昨日	ototoi/sakujitsu	tegnapelőtt
さきおととい	sakiototoi	tegnapelőtt-előtt
明日	ashita/asu	holnap
あさって	asatte	holnapután
しあさって	shiasatte	holnapután-után

A használatukról annyit, hogy általában az időhatározókat a mondat, vagy mondatrészünk elején használjuk. Pl.: 明日、日本に行きます。 << ashita, nihon ni ikimasu << holnap japánba utazok.

Vagy: 昨日、友達が家に来た。 << kinou, tomodachi ga uchi ni kita. << tegnap átjött hozzánk a barátom.

Vagy: 今は忙しいけど、週末は映画を見に行かない？ << jelenleg elfoglalt vagyok, de hétvégén nem megyünk el megnézni egy filmet?

Az óra és idő

Hát nem nagyon növekszik a blog nézettsége, de sebaj :) Ma is egy kis kezdő nyelvtanra gondoltam, így mivel már átvettük a számokat ezért jöhetnek az időt kifejező dolgok. Aki még nem tudja biztosan használni a számokat, az mielőtt ebbe belekezdene nézze át őket újra.

Először is egy pár ige, hogy tudjak példamondatokat írni.

Hiragana        Romaji    　Jelentés
おきます    　　okimasu   　　felkelni
でかけます　dekakemasu    ~útra kellni, elmenni otthonról
かえります     kaerimasu      ~haza menni, vissza térni
たべます　　  tabemasu        enni
みます            mimasu         nézni

És most pedig a nyelvtan. Azt például, hogy 10 óra azt egyszerűen  10時 "ji" (dzsi) kanjival tudjuk kifejezni. A szám után egyszerűen hozzácsapjuk és kész is. Megjegyzem ebben az esetben, van két rendhagyó eset. A 4 és a 9 óra. Alap esetben a 4-et "yon"-nak (jon) ejtjük, míg a 9-et kyuu-nek (kjű). Ám amikor időt fejezünk akkor ezek lerövidülnek és egyszerűen "yo" (jo) és "ku" (kü) lesz belőlük >> ４時 = yoji (jodzsi) és ９時 = kuji (küdzsi). Még egy úgymond rendhagyó eset a 7-es is, mivel ennél pedig a 2. olvasatot, azaz a "shichi"-t (sicsi) használjuk. >> ７時　= shichiji (sicsidzsi).

Most pedig a percek. A percek esetében a 分 "fun" (fün) kanjit használjuk. Rövidülés itt azonban, csak a 10, illetve a 10-el végződő számok esetében következik be. Például: １０分、２０分  =  juppun, nijuppun (dzsüppün, nyidzsüppun). A "fun" kiejtése egyes számok esetében "pun"-re módosul, ezeket meg kell jegyezni. A *-al megjelöltekről lenne szó.

*一分	ippun	1 perc	*六分	roppun	6 perc
二分	ni fun	2 perc	七分	nana fun	7 perc
三分	san pun	3 perc	*八分	happun vagy hachifun	8 perc
四分	yon pun	4 perc	九分	kyuu fun	9 perc
五分	go fun	5 perc	*十分	juppun	10 perc
			*十一分	juu ippun	11 perc

A délelőtt és délután a következő: ごぜん "gozen" > délelőtt ||  ごご "gogo" > délután. Mindig az időpont elé kerülnek. Ha egy mondatban a cselekmény idejét akarjuk kifejezni, akkor 2 dolgot kell megjegyezni. Ha nem pontosan, csak körülbelül adjuk meg az időt, akkor a ごろ "goro"-t használjuk. az időpont után. Például ごぜん８時ごろ "gozen hachiji goro" > délelőtt 8 körül

Ha pontosan akarjuk kifejezni magunkat, akkor a に "ni"-t használjuk. Például １４時に　> 14 órakkor. A "goro"-t és a "ni" sosem használjuk együtt. És akkor most nézzük meg, hogy hogyan is működnek az eddig tanultak a gyakorlatban.

Példa: Reggel 6-kor felkelek. > ごぜん６時におきます。 > Gozen roku-ji ni okimasu.

9 körül elmegyek otthonról. > ９時ごろでかけます。　> Kuji goro dekakemasu.

Délután 3-kor hazamegyek. > ごご３時にかえります。 > Gogo san-ji ni kaerimasu.

20 óra körül tv-t nézek. > ２０時ごろテレビをみます。 > nijuu-ji goro terebi wo mimasu.

Hát nagyjából ennyi lenne. Lehet, hogy 1-2 dolgot csak elég nagyvonalúan magyaráztam el, de nem akartam ide ennél nagyobb regényt írni. Ha bárkinek kérdése van az a megjegyzéseknél megteheti, de szerintem ezzel az alábbi videóval már teljesen érthetővé válik minden.

Plusz még egy játékos gyakorló feladat: Katt ide!