Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Let's learn japanese basic

Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.

Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.

A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

Egyszerű mondatok

Bár már beszéltem egy korábbi post-ban a は (wa) szerepéről, illetve a kérdő mondatokról, de vegyük át ezeket egy kicsit újra.

Tehát a は: Ez egy úgynevezett partikula, amit (általában) a mondatokban az alany jelölésére használunk.

Pl.: 私は学生です。 << watashi ha gakusei desu. << diák vagyok.

Észrevehetjük, hogy bár "wa"-nak ejtjük, mégis a は (ha) hiraganával írjuk. Ezt jegyezzük meg!

Általában főnevek és kerek mondatrészek után használjuk. Mondatrészek esetébe a "は" elé a "の" "no" kerül. 

Pl.: あそこに歩いてるのは田中さんです。 << Asoko ni aruiteru no ha tanaka-san desu. << Aki ott sétál az tanaka úr.

A "は" csak akkor használatos, amikor már mindkét (vagy több) beszélő tisztában van, az alanyunkkal. Egyéb esetben a が "ga" partikula használatos. (erről majd később beszélek). 

És most a kérdő mondatokról: Mint azt már korábban mondtam, a kérdő mondatok képzése rendkívül egyszerű. Semmi más dolgunk nincs mint a mondatunk végére hozzácsapni a "か" "ka" szócskát.

Pl.: 

• Kijelentő: 昨日、映画を見ました。<< kinou, eiga wo mimashita. << tegnap megnéztem egy filmet.
• Kérdő: 昨日、映画を見ましたか？<< kinou, eiga wo mimashita ka? << néztél tegnap filmet?

A "の" "no" partikula: Nos ennek a partikulának számos felhasználási módja van, én most 2-ről szeretnék szót ejteni. Az első a birtokos eset. A japán nyelvben a birtokos eset képzése is rendkívül könnyű. Lássunk egy példát: 私の車 << watashi no kuruma << az én kocsim

Mint látjuk a birtokos mindig a "no" elé kerül, míg a birtok a "no" után. Csak főnevekkel használjuk!

A másik fontos felhasználási mód a melléknév képzés. 

Itt is egy példával szemléltetem a dolgot: 日本の車 << Nihon no kuruma << japán autó (szószerint: ~japán autója). Mint itt is láthatjuk a "no" elé kerül a "birtokos", bár ebben az esetben melléknév képzésre használjuk.

Na mára ennyi lenne! Kérdéseket a megjegyzéseknél.