Az igék - II.

Ahogyan azt tegnap ígértem, a mai bejegyzésembe beszélek kicsit az igék “-te” formájának használatáról.

Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a kérések kifejezésével. Lényegében egyszerű a dolog, kétféleképpen használjuk. Az egyik (a gyakoribb) formája amikor az ige “te” formája után közvetlenül a “kudasai” szócskát kapcsoljuk és ezzel kész is az udvarias kérés formánk. Ennek az alaknak a jelentése: ~”Kérem / Legyen szíves … –ni!”
Egy pár példa:

• たべてください (tabete kudasai – Legyen szíves (meg)enni … ezt!)
• みてください (mite kudasai - Kérem nézze(n) meg (valamit)!)
• たってください (tatte kudasai - Kérem álljon fel!)
• のんでください (nonde kudasai - Kérem igya meg …!)

A kevésbé udvarias kéréseknél (pl. családtagokkal, barátokkal szemben) a “kudasai” szócskát egyszerűen elhagyjuk. tehát csak az igénk “te” alakja marad.

A “te” forma egy másik használata, amikor engedélyt szeretnénk kérni valakitől vagy megtiltani akarunk valamit. Hogyan is néz ez ki:

• Engedélykérésnél a következő a helyzet: “~てもいいですか？"  (~te mo ii desu ka? - Szabad…-ni?)
  Például: のんでもいいですか？ (nonde mo ii desu ka? – Megihatom (ezt)?)
• Tiltásnál: “~てはいけません！" (~te ha ikemasen! – Nem szabad…-ni)
  Például: はしってはいけません (hashitte ha ikemasen – Ne szaladj / Nem szabad szaladni!)

A harmadik használata a “te” formának az igék összekapcsolása. Ha két vagy több igéből álló cselekvéssort szeretnénk kifejezni. (“Ezt csináltam, aztán meg azt … “) Ebben az esetben mindig az utolsó ige alakja határozza meg a többi idejét és módját is. Például:

うちにかえって、ねます。 (Uchi ni kaette, nemasu – Hazamegyek és alszok.)
あさごはんをたべて、コーヒーをのみます。　(Asagohan wo tabete, kouhii wo nomimasu - Megreggelizek és iszok egy kávét.)

Ide tartozik még, hogy a “te” forma másfajta tagmondati viszonyt is kifejezhet.

Módhatározó: いそいでひるごはんをたべます。　(Isoide hirugohan wo tabemasu - Sietve megebédelek.)
Ok kifejezése: ふくをよごして、すみません。　(Hon wo yogoshite, sumimasen - Sajnálom, hogy összekoszoltam a ruhát.)

Egyelőre ennyi az igék “te” alakjáról, hátravan még a rövid alak és még sok jó dolog :P De mára elköszönök.

Az igék

Nos, nem mostanában írtam az utolsó bejegyzésemet ezért ezúton is elnézést kérek! (főleg, hogy ezt a post-ot már régen ígértem) !DE! mint a mondás is tartja, jobb később, mint soha :P. Tehát az igék:

Egy-két előző bejegyzésemben röviden már eset szó pár dologról az igékkel kapcsolatban, most pedig szeretném az egészet röviden (amennyire lehet) összefoglalni. A japán nyelvben az igék különböző alakban jelenhetnek meg igeidők és igemódok szerint.

A jelen idő állító és tagadó igealakok a következőkép néznek ki:

• ます (masu) Jelen (jövő is) idejű, udvarias, kijelentő igerag
• ません (masen) Jelen (jövő is), udvarias stílusú, tagadó igerag

Ragozások szerint három fő csoport létezik:

1. A "-ru" igék (Vigyázat! Nem minden "ru"-re végződő ige tartozik ebbe a csoportba)

Ide azok az igék tartoznak amiknek a szótári alakja "ru"-ra végződik és a szótövük nem változik a ragozásuk során. Például:  たべる (taberu - enni) 、みる (miru - nézni)

2. Az "-u" igék

Ezek szótári alakja "u"-ra végződik és ragozáskor az igeragokat az "u" előtti mássalhangzóhoz kell hozzáadni. Ezen okból kifolyólag ezeknél ragozáskor a "masu" illetve "masen" igeragok egy "i"-vel bővülnek, tehát "imasu" és "imasen" lesz belőlük.  Például: きく (kiku - hallgatni)、のむ (nomu - inni)、わらう (warau - nevetni)、つづく (tsudzuku - folytatni) 

3. A harmadik csoport a kivételek. Ide csak két ige tartozik a くる (kuru - jön) és する (suru - csinál)

Ezek alakja a ragozásuk során teljesen megváltozik.

Az igék ragozása tehát a következőkép alakul:

	A "ru" igék	Az "u" igék	A kivételek
Szótő	mi	no	-	-
Szótári alak	miru	nomu	kuru	suru
Jelen állító	mimasu	nomimasu	kimasu	shimasu
Jelen tagadó	mimasen	nomimasen	kimasen	shimasen

Mint azt már egy előző post-ban is elmondtam a japán nyelvben a jelen és a jövő idő teljesen megegyezik (hogy ép melyiket halljuk/használjuk az a szövegkörnyezetből a határozószók segítségével derül ki.)

A múlt időről is esett már szó a mellékneveknél, ezért nagyon könnyű dolgunk van, mert az igéknél is nagyon hasonló a helyzet (kijelentő > tagadó sorrendben):

A jelen idejű igeragok:  -ます　-ません

A múlt idejű igeragok:  -ました (-mashita) -ませんでした (-masendeshita)

Ehhez külön táblázatot nem csinálok, de nagyon egyszerű a dolog: a "masu" és "masen" helyett a "mashita" és "masendeshita" igeragokat kapcsoljuk a szótőhöz. (Az átláthatóság kedvéért kékkel jelöltem a kicserélendő részeket.)

A japán nyelvben az egyik legnehezebb és legfontosabb nyelvtani lecke az igék ún. "-te" alakja. Ennek a formának nagyon sok használata van:

• kérések kifejezése
• engedélykérés
• tiltás
• igék összekapcsolása

Mindhárom igecsoport esetében más a szabály a "te" alak képzésére.

1. A "-ru" igék esete a legegyszerűbb, ugyanis az ige "-ru" végződésének a helyére kerül a "te". Tehát például: たべる (taberu - enni) ==> たべて (tabete) 

2. Az "u" igék esetében kicsit már bonyolultabb a helyzet, ugyanis az igék szótári alakjának utolsó szótagjának a függvényében lesz más és más a ragozás:

A.) Ha a szótári alak つ (tsu)、る (ru) és う (u)-re végződik: 

あう (au - találkozni) ==>　あって (atte)

まつ (matsu - várni) ==>　まって (matte)

すくう (sukuu - megmenteni) ==>　すくって (sukutte)

Látható, hogy ebben az esetben a "t" megkettőződik, tehát hosszan is ejtjük. 

B.) Ha a szótári alak む (mu)、ぶ (bu)、ぬ (nu)-re végződik akkor:

よむ (yomu - olvasni) ==>　よんで (yonde)

あそぶ (asobu - játszani) ==>　あそんで (asonde)

しぬ (shinu - meghalni) ==>　しんで (shinde)

Ebben az esetben nincs kettőződés, ám a "te" "de"-re alakul és előtte pedig egy "n" hang van.

C.) Ha く (ku)-re:

かく (kaku - írni) ==>　かいて (kaite)

Ebben az esetben a végződés "ite" lesz.

Kivétel az いく (iku)!

D.) Ha ぐ (gu)-re:

およぐ (oyogu - úszni)　==>　およいで (oyoide)

A végződés "ide" lesz.

E.) Ha す (su)-re:

とかす (tokasu - felolvasztani)　==>　とかして (tokashite)

A "su" eltűnik és az új végződésünk a "shite" lesz.

Amint látható az "u" igéknél elég változatos a ragozási szabály ép ez benne a nehézség. Sajnos ezeket meg kell tanulni :P

3. Végül pedig a két rendhagyó ige "te" alakja a következő:

する (suru)　==>　して (shite)

くる (kuru)　==>　きて (kite)

Ennyit gondoltam az igékről mára, de a folytatásban még lesz szó a "te" alak különféle használatáról, illetve a rövid alakos ragozásról. Sajnos egy bejegyzésben ez a sok minden nagyon hosszú volna (így is eléggé hosszú lett), szóval majd szép apránként. Pá

Ui.: Ja igen, nem említettem még, de a blog fő célja segítségnyújtás a tanuláshoz, !DE! nem helyettesíti a kimerítő és részletes tankönyvi anyagokat. Tehát aki komolyabban bele akar merülni a nyelvtanulásba, az ne itt a blogon akarja szerintem :P ugyanis ezek a bejegyzések csak rövid összefoglalók.

Melléknevek

Tehát a mára ígért lecke, a melléknevek. A japán nyelvben két fajta melléknevet különböztetünk meg:

• い-re végződő melléknevek (Pl.: おもしろいしょうせつ - Érdekes novella)
  
• な-ra végződő melléknevek (Pl.: げんきながくせい - Vidám diák)

A mellékneveknek ugyanúgy van jelen és múlt idejű, illetve kijelentő és tagadó alakjuk. Viszont mindkét melléknévtípusnál a képzésük különböző. Sajnos azt, hogy melyik melléknév, melyik típusba tartozik azt be kell magolnunk, ugyanúgy mint az összes többi szót a szókincsünkhöz. Éppen ezért, én csak 1-1 példán keresztül vezetem le a képzésüket.

	げんき(な)	おもしろい
Kijelentő mód, jelen idő	げんきです	おもしろいです
Tagadás, jelen idő	げんきじゃありません	おもしろくありません
Kijelentő mód, múlt idő	げんきでした	おもしろかったです
Tagadás, múlt idő	げんきじゃありませんでした	おもしろくありませんでした

Tehát mi is történik? A な melléknevek semmiben sem különböznek az igék hosszú alakos képzésétől, amiről még lesz szó később. Amit érdemes róluk megjegyezni, hogy ha közvetlen főnevek elé tesszük őket akkor a な szótagot is kikell tennünk. Pl.: げんきながくせい
Az い mellékneveknél a tagadás, illetve a múlt idő esetében viszont más a helyzet. Tagadásnál a melléknév végéről az い eltűnik és a helyére ～く + ありません kerül. Múlt időben az い szintén eltűnik, viszont itt a helyére ～かった kerül.
Tudom, hogy mára ígértem az igéket is, de mivel az igék helyes képzése és használata elég fontos pont  (hogy finoman fogalmazzak) a japán nyelvben, ezért megérdemel egy külön, jól kidolgozott bejegyzést. Szóval egy kis türelmet kérek, a közeljövőben fel fog kerülni, ígérem.

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.

A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:

Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。

De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.

Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

• わたしのともだちです。- Az én barátom    <>　わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
• エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <>　エステルはにほんじんじゃありません。- Eszter nem japán
• たなかさんはせんせいです。- Tanaka (egy) tanár.  <>　たなかさんはせんせいじゃありません。- Tanaka nem tanár.

Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.

• Udvarias: わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom.
• Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない。- Nem az én barátom.

Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.

Ja és persze a videó, amit ígértem:

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Egyéb idővel kapcsolatos kifejezések

Egy pár dologról az előző bejegyzésben nem írtam, így most ezeket bepótolom.

Először tehát a kifejezések/szavak összegyűjtve:

Kanji	Romaji	Jelentés
時	ji	~óra
分	fun	~perc
前	mae	előtt
後	go	után
午前	gozen	délelőtt
午後	gogo	délután
今年	kotoshi	idén, ez év
去年	kyonen	tavaly
一昨年	ototoshi/issakunen	tavaly előtt
来年	rainen	jövő év
再来年	sarainen	jövő év utáni év
今月	kongetsu	e hónap
先月	sengetsu	múlt hónap
先々月	sensengetsu	múlt hónap előtti hónap
来月	raigetsu	jövő hónap
再来月	saraigetsu	jövő hónap utáni hónap
今週	konshuu	e hét
先週	senshuu	múlt hét
先々週	sensenshuu	múlt hét előtti hét
来週	raishuu	jövő hét
再来週	saraishuu	jövő hét utáni hét

Továbbá:

Kanji	Romaji	Jelentés
今日	kyou	ma
昨日	kinou	tegnap
一昨日	ototoi/sakujitsu	tegnapelőtt
さきおととい	sakiototoi	tegnapelőtt-előtt
明日	ashita/asu	holnap
あさって	asatte	holnapután
しあさって	shiasatte	holnapután-után

A használatukról annyit, hogy általában az időhatározókat a mondat, vagy mondatrészünk elején használjuk. Pl.: 明日、日本に行きます。 << ashita, nihon ni ikimasu << holnap japánba utazok.

Vagy: 昨日、友達が家に来た。 << kinou, tomodachi ga uchi ni kita. << tegnap átjött hozzánk a barátom.

Vagy: 今は忙しいけど、週末は映画を見に行かない？ << jelenleg elfoglalt vagyok, de hétvégén nem megyünk el megnézni egy filmet?

Az alapok

Úgy döntöttem írok, egy kis bejegyzést, ami átveszi a nagyon alap nyelvtani dolgokat, hátha valakinek fel kelti az érdeklődését a nyelv iránt.

Akkor kezdjük a számokkal. az alábbi táblázat tartalmazza a japán számokat, 1-10-ig, illetve, egy pár egyéb számot, hogy szemléltetni tudjam velük a két-vagy több jegyű számok képzését.

 

Az olvasatok teljesen a kiejtés szerint vannak írva. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a 4-nek és a 7-nek két fajta olvasata van. Alap esetben ha például telefonszámot, vagy egyéb más számot akarunk megadni / felolvasni, akkor a "jon" és a "nana"-t használjuk. A másik két olvasat, akkor használandó, amikor például hangosan számolunk valamit, felsorolás szerűen, mint pl.: karate edzéseken, hónapok stb... A kétjegyű számok képzése rendkívül egyszerű. Matematikai alapon is fel lehet fogni. Pl.: 15 = 10+5, tehát dzsű + go = dzsűgo. Vagy másik példa: 25 = 2*10+5 tehát nyi*dzsű+go = nyidzsűgo. Minden számot így képzünk, ezért egyszerű megjegyezni. A több jegyű számoknál viszont csak is kizárólag a "jon" és "nana" olvasatokat használjuk. 

Helyes: nyidzsűjon  | Helytelen: nyidzsűshi

És akkor most egy kis nyelvtan. Tanuljunk meg egy egyszerű bemutatkozást (az egyszerűség kedvéért csak hiraganát használok):

はじめまして！わたしはXYです。がくせいで、にじゅういっさいです。

Romaji átírás: hajimemashite! watashi ha XY desu. Gakusei de, nijuuissai desu.

Örvendek! XY-nak hívnak. 21 éves tanuló vagyok.

Akkor most elemezzük ezt egy kicsit:

1. Hajimemashite: Örvendek! (ez túl sok magyarázatot nem követel szerintem. )
2. watashi: személyes névmás > Én (a mondat alanya)
3. ha (ejtsd: wa): minden könyv kb ennek a partikulának a megtanulásával kezdi. Legtöbb esetben a mondat alanyát jelöli ki, ez esetben a "watashi"-t. De egy-két mondatban nyomatékosító szerepe is lehet. Önálló jelentése nincs.
4.  Értelem szerűen az XY helyére a nevünk kerül, vagy igazából akármi más főnév. Pl.:ügyvéd, gyerek, felnőtt .. stb.
5. desu: Ez egy ige, legjobban az angol "is"-jéhez lehet hasonlítani. Jelentése: ~van. De nem létige.
6. gakusei: főnév, a jelentése: tanuló, diák.
7. nijuuissai: 21 éves

Bár ezekbe a példamondatokban van még egy igen fontos nyelvtani elem az úgy nevezett "-te alak", de erről most részletesen nem beszélek, ugyanis elég hosszú magyarázat lenne :P

Na, most már mindenki tud számolni és be tud mutatkozni japánul. Olé :)