A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karakter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karakter. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 18., szerda

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

  1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
  2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.
A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:
Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。
De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.
Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

  • わたしのともだちです。- Az én barátom    <> わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
  • エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <> エステルはにほんじんじゃありません- Eszter nem japán
  • たなかさんはせんせいです- Tanaka (egy) tanár.  <> たなかさんはせんせいじゃありません- Tanaka nem tanár.
Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.
  • Udvarias: わたしのともだちじゃありません- Nem az én barátom.
  • Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない- Nem az én barátom.
Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.
Ja és persze a videó, amit ígértem:

2011. június 23., csütörtök

Let's learn japanese basic


Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.
Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.
A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

2011. május 30., hétfő

Mennyire nehéz a japán nyelv?

Gyakran kérdezi mindenki, hogy: "És nem nehéz?". Nos, hogy tisztázzam ezt a dolgot, szeretném összehasonlítani az angol és a japán nyelveket.
A japán nyelvben mindössze, csak 5 magánhangzó található. Az egész nyelv így szótagokból épül fel, amelyek ezt az 5 magánhangzót használják (lásd lejjebb a kana táblázatot). Ez alól az egyetlen kivétel az "n" hang. Az angolban egy magánhangzónak számtalan kiejtése lehet, függően a körülötte álló hangoktól, de a japán nyelvben a szótagok kiejtése mindig egyforma. Ráadásul nekünk magyaroknak a kiejtés nagyon könnyű. Persze a hosszú hangokat hosszan is ejtjük, így ez esetben pl. a ぼ(bo) hosszú változata ぼう(bó) lesz. Ez sem okozhat túl sok fejfájást, révén, hogy a magyar ABC-ben is minden magánhangzónak megvan a maga hosszú párja is. 
 A japán igék mindig a mondat végére kerülnek, és nincs többesszámuk. Tehát azt, hogy pl. "Ott van egy könyv." vagy "Ott vannak a könyvek." teljesen ugyanúgy mondjuk. Az igéknek viszont jó pár konjugált alakja lehet, de mindegyiknek van egy úgynevezett szótári alakja (amit rövid alaknak is szokás nevezni) ahol, minden ige végződése う (~ü-nek ejtjük). Az igék konjugálásánál a szótő sosem változik. Pl.: aruku(sétálni) <> いたaruita(sétált) <> きたいarukitai(sétálni akarok).

Az angolban az igeidők száma 12, míg a japánban csak 3. A múlt, jelen és jövőidő. Bár a jövőidő teljesen megegyezik a jelennel így ez teljesen a szövegkörnyezetből derül ki (mellesleg ugyebár a magyarban is csak 3 igeidő van). Persze itt érdemes megemlíteni hogy a japán nyelvben, minden igének van egy kevésbé udvarias formája például az imént említett szótári alak (amit pl. család vagy barátok között használnak, tehát közeli ismerősök esetében), egy udvariasabb forma.. és így tovább a nagyon udvariasig (敬語keigo). Azt, hogy az adott helyzetben melyiket szabad/kell használnunk, nos az gyakorlás kérdése. Részletesebben erre most nem térnék ki, arra ott vannak a tankönyvek.

A mondat alanyát vagy tárgyát, elég egyszer megemlíteni, amennyiben több mondaton keresztül ugyanarról a dologról beszélünk. A japánok nem szeretik ismételgetni ugyanazt, így ilyen esetben az alanyt nyugodtan elhagyhatjuk, sőt ... (ellentétben az angollal, ahol minden mondatba szükség van alanyra).

A kérdő mondatokkal sincs különösebb baj, ugyanis az egyetlen változás egy kijelentő és egy kérdő mondat közt a か?(ka?) szócska. pl.: kijelentő: これは車です。(kore ha kuruma desu.(ez egy autó)) > kérdő: これは車です? (kore ha kuruma desu ka?(ez egy autó?)) Mint láthatjuk, itt is ellentétben az angollal, ám hasonlóan a magyarhoz nincs szórend változás, csak hangsúlybeli illetve a "か" megjelenése.
Bár az összehasonlítást folytathatnám, akár 2 oldalon keresztül is, szerintem már ebből is látszik, hogy a japán nyelv, nyelvtanilag vagy kiejtésben, egyáltalán nem bonyolult, sőt közelebb áll a magyarhoz, mint pl. az angol. Az egyetlen nehézséget az írásrendszer okozhatja, de szerintem, mint minden nyelv megtanulásához, ehhez is csak türelem és kitartás kell. Én személy szerint még szeretek is kanjikat tanulni :) Az a baj, hogy sok ember, ha meghallja azt a szót, hogy "japán", akkor egyből csak az jut az eszébe, hogy "csing csang csung" és hasonló ilyen hülyeségek. Szeretném közölni, hogy az előbb említett nagyon értelmes "kifejezés" nagy valószínűséggel a kínai nyelvhez köthető/vezethető vissza, és nem a japánhoz. Ha valaki veszi esetleg a fáradtságot, hogy meghallgasson egy kínai és utána egy japán nyelvű felvételt, az észre fogja venni, hogy miről beszélek.

2011. május 29., vasárnap

Egyéb infók a japán írásról

A legtöbb kérdést főként azzal kapcsolatban kapom, hogy hogyan írok japánul a gépen. Ez igazából nem túl bonyolult dolog. Kezdjük a megjelenítéssel:
  • Windows XP : Megnyitjuk a vezérlőpultot > Terület és nyelvi beállítások > Nyelvek fül > Alul az utolsó 2 lehetőségre pipa (Wiki)
  • Windows 7 : Elvileg alapból megjeleníti, gond nélkül.
A bevitel pedig (ez mindkettő operációs rendszernél egyforma) :  
  • Megnyitjuk a vezérlőpultot > Terület és nyelvi beállítások > Billentyűzetek és nyelvek fül > Billentyűzetváltás gomb > Hozzáadás gomb > Megkeressük a "japán"-t és kiválasztjuk a Microsoft IME-t. Ha megvagyunk a beviteli nyelvek közül, ettől kezdve az "Alt+Shift" billentyűkombinációval válthatunk, vagy szimplán a nyelvi eszköztáron keresztül az egérrel. 
 Akinek kérdése van, az a megjegyzéseknél megteheti.