Az igék - II.

Ahogyan azt tegnap ígértem, a mai bejegyzésembe beszélek kicsit az igék “-te” formájának használatáról.

Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a kérések kifejezésével. Lényegében egyszerű a dolog, kétféleképpen használjuk. Az egyik (a gyakoribb) formája amikor az ige “te” formája után közvetlenül a “kudasai” szócskát kapcsoljuk és ezzel kész is az udvarias kérés formánk. Ennek az alaknak a jelentése: ~”Kérem / Legyen szíves … –ni!”
Egy pár példa:

• たべてください (tabete kudasai – Legyen szíves (meg)enni … ezt!)
• みてください (mite kudasai - Kérem nézze(n) meg (valamit)!)
• たってください (tatte kudasai - Kérem álljon fel!)
• のんでください (nonde kudasai - Kérem igya meg …!)

A kevésbé udvarias kéréseknél (pl. családtagokkal, barátokkal szemben) a “kudasai” szócskát egyszerűen elhagyjuk. tehát csak az igénk “te” alakja marad.

A “te” forma egy másik használata, amikor engedélyt szeretnénk kérni valakitől vagy megtiltani akarunk valamit. Hogyan is néz ez ki:

• Engedélykérésnél a következő a helyzet: “~てもいいですか？"  (~te mo ii desu ka? - Szabad…-ni?)
  Például: のんでもいいですか？ (nonde mo ii desu ka? – Megihatom (ezt)?)
• Tiltásnál: “~てはいけません！" (~te ha ikemasen! – Nem szabad…-ni)
  Például: はしってはいけません (hashitte ha ikemasen – Ne szaladj / Nem szabad szaladni!)

A harmadik használata a “te” formának az igék összekapcsolása. Ha két vagy több igéből álló cselekvéssort szeretnénk kifejezni. (“Ezt csináltam, aztán meg azt … “) Ebben az esetben mindig az utolsó ige alakja határozza meg a többi idejét és módját is. Például:

うちにかえって、ねます。 (Uchi ni kaette, nemasu – Hazamegyek és alszok.)
あさごはんをたべて、コーヒーをのみます。　(Asagohan wo tabete, kouhii wo nomimasu - Megreggelizek és iszok egy kávét.)

Ide tartozik még, hogy a “te” forma másfajta tagmondati viszonyt is kifejezhet.

Módhatározó: いそいでひるごはんをたべます。　(Isoide hirugohan wo tabemasu - Sietve megebédelek.)
Ok kifejezése: ふくをよごして、すみません。　(Hon wo yogoshite, sumimasen - Sajnálom, hogy összekoszoltam a ruhát.)

Egyelőre ennyi az igék “te” alakjáról, hátravan még a rövid alak és még sok jó dolog :P De mára elköszönök.

Az igék

Nos, nem mostanában írtam az utolsó bejegyzésemet ezért ezúton is elnézést kérek! (főleg, hogy ezt a post-ot már régen ígértem) !DE! mint a mondás is tartja, jobb később, mint soha :P. Tehát az igék:

Egy-két előző bejegyzésemben röviden már eset szó pár dologról az igékkel kapcsolatban, most pedig szeretném az egészet röviden (amennyire lehet) összefoglalni. A japán nyelvben az igék különböző alakban jelenhetnek meg igeidők és igemódok szerint.

A jelen idő állító és tagadó igealakok a következőkép néznek ki:

• ます (masu) Jelen (jövő is) idejű, udvarias, kijelentő igerag
• ません (masen) Jelen (jövő is), udvarias stílusú, tagadó igerag

Ragozások szerint három fő csoport létezik:

1. A "-ru" igék (Vigyázat! Nem minden "ru"-re végződő ige tartozik ebbe a csoportba)

Ide azok az igék tartoznak amiknek a szótári alakja "ru"-ra végződik és a szótövük nem változik a ragozásuk során. Például:  たべる (taberu - enni) 、みる (miru - nézni)

2. Az "-u" igék

Ezek szótári alakja "u"-ra végződik és ragozáskor az igeragokat az "u" előtti mássalhangzóhoz kell hozzáadni. Ezen okból kifolyólag ezeknél ragozáskor a "masu" illetve "masen" igeragok egy "i"-vel bővülnek, tehát "imasu" és "imasen" lesz belőlük.  Például: きく (kiku - hallgatni)、のむ (nomu - inni)、わらう (warau - nevetni)、つづく (tsudzuku - folytatni) 

3. A harmadik csoport a kivételek. Ide csak két ige tartozik a くる (kuru - jön) és する (suru - csinál)

Ezek alakja a ragozásuk során teljesen megváltozik.

Az igék ragozása tehát a következőkép alakul:

	A "ru" igék	Az "u" igék	A kivételek
Szótő	mi	no	-	-
Szótári alak	miru	nomu	kuru	suru
Jelen állító	mimasu	nomimasu	kimasu	shimasu
Jelen tagadó	mimasen	nomimasen	kimasen	shimasen

Mint azt már egy előző post-ban is elmondtam a japán nyelvben a jelen és a jövő idő teljesen megegyezik (hogy ép melyiket halljuk/használjuk az a szövegkörnyezetből a határozószók segítségével derül ki.)

A múlt időről is esett már szó a mellékneveknél, ezért nagyon könnyű dolgunk van, mert az igéknél is nagyon hasonló a helyzet (kijelentő > tagadó sorrendben):

A jelen idejű igeragok:  -ます　-ません

A múlt idejű igeragok:  -ました (-mashita) -ませんでした (-masendeshita)

Ehhez külön táblázatot nem csinálok, de nagyon egyszerű a dolog: a "masu" és "masen" helyett a "mashita" és "masendeshita" igeragokat kapcsoljuk a szótőhöz. (Az átláthatóság kedvéért kékkel jelöltem a kicserélendő részeket.)

A japán nyelvben az egyik legnehezebb és legfontosabb nyelvtani lecke az igék ún. "-te" alakja. Ennek a formának nagyon sok használata van:

• kérések kifejezése
• engedélykérés
• tiltás
• igék összekapcsolása

Mindhárom igecsoport esetében más a szabály a "te" alak képzésére.

1. A "-ru" igék esete a legegyszerűbb, ugyanis az ige "-ru" végződésének a helyére kerül a "te". Tehát például: たべる (taberu - enni) ==> たべて (tabete) 

2. Az "u" igék esetében kicsit már bonyolultabb a helyzet, ugyanis az igék szótári alakjának utolsó szótagjának a függvényében lesz más és más a ragozás:

A.) Ha a szótári alak つ (tsu)、る (ru) és う (u)-re végződik: 

あう (au - találkozni) ==>　あって (atte)

まつ (matsu - várni) ==>　まって (matte)

すくう (sukuu - megmenteni) ==>　すくって (sukutte)

Látható, hogy ebben az esetben a "t" megkettőződik, tehát hosszan is ejtjük. 

B.) Ha a szótári alak む (mu)、ぶ (bu)、ぬ (nu)-re végződik akkor:

よむ (yomu - olvasni) ==>　よんで (yonde)

あそぶ (asobu - játszani) ==>　あそんで (asonde)

しぬ (shinu - meghalni) ==>　しんで (shinde)

Ebben az esetben nincs kettőződés, ám a "te" "de"-re alakul és előtte pedig egy "n" hang van.

C.) Ha く (ku)-re:

かく (kaku - írni) ==>　かいて (kaite)

Ebben az esetben a végződés "ite" lesz.

Kivétel az いく (iku)!

D.) Ha ぐ (gu)-re:

およぐ (oyogu - úszni)　==>　およいで (oyoide)

A végződés "ide" lesz.

E.) Ha す (su)-re:

とかす (tokasu - felolvasztani)　==>　とかして (tokashite)

A "su" eltűnik és az új végződésünk a "shite" lesz.

Amint látható az "u" igéknél elég változatos a ragozási szabály ép ez benne a nehézség. Sajnos ezeket meg kell tanulni :P

3. Végül pedig a két rendhagyó ige "te" alakja a következő:

する (suru)　==>　して (shite)

くる (kuru)　==>　きて (kite)

Ennyit gondoltam az igékről mára, de a folytatásban még lesz szó a "te" alak különféle használatáról, illetve a rövid alakos ragozásról. Sajnos egy bejegyzésben ez a sok minden nagyon hosszú volna (így is eléggé hosszú lett), szóval majd szép apránként. Pá

Ui.: Ja igen, nem említettem még, de a blog fő célja segítségnyújtás a tanuláshoz, !DE! nem helyettesíti a kimerítő és részletes tankönyvi anyagokat. Tehát aki komolyabban bele akar merülni a nyelvtanulásba, az ne itt a blogon akarja szerintem :P ugyanis ezek a bejegyzések csak rövid összefoglalók.

Let's learn japanese basic

Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.

Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.

A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

Egyszerű mondatok

Bár már beszéltem egy korábbi post-ban a は (wa) szerepéről, illetve a kérdő mondatokról, de vegyük át ezeket egy kicsit újra.

Tehát a は: Ez egy úgynevezett partikula, amit (általában) a mondatokban az alany jelölésére használunk.

Pl.: 私は学生です。 << watashi ha gakusei desu. << diák vagyok.

Észrevehetjük, hogy bár "wa"-nak ejtjük, mégis a は (ha) hiraganával írjuk. Ezt jegyezzük meg!

Általában főnevek és kerek mondatrészek után használjuk. Mondatrészek esetébe a "は" elé a "の" "no" kerül. 

Pl.: あそこに歩いてるのは田中さんです。 << Asoko ni aruiteru no ha tanaka-san desu. << Aki ott sétál az tanaka úr.

A "は" csak akkor használatos, amikor már mindkét (vagy több) beszélő tisztában van, az alanyunkkal. Egyéb esetben a が "ga" partikula használatos. (erről majd később beszélek). 

És most a kérdő mondatokról: Mint azt már korábban mondtam, a kérdő mondatok képzése rendkívül egyszerű. Semmi más dolgunk nincs mint a mondatunk végére hozzácsapni a "か" "ka" szócskát.

Pl.: 

• Kijelentő: 昨日、映画を見ました。<< kinou, eiga wo mimashita. << tegnap megnéztem egy filmet.
• Kérdő: 昨日、映画を見ましたか？<< kinou, eiga wo mimashita ka? << néztél tegnap filmet?

A "の" "no" partikula: Nos ennek a partikulának számos felhasználási módja van, én most 2-ről szeretnék szót ejteni. Az első a birtokos eset. A japán nyelvben a birtokos eset képzése is rendkívül könnyű. Lássunk egy példát: 私の車 << watashi no kuruma << az én kocsim

Mint látjuk a birtokos mindig a "no" elé kerül, míg a birtok a "no" után. Csak főnevekkel használjuk!

A másik fontos felhasználási mód a melléknév képzés. 

Itt is egy példával szemléltetem a dolgot: 日本の車 << Nihon no kuruma << japán autó (szószerint: ~japán autója). Mint itt is láthatjuk a "no" elé kerül a "birtokos", bár ebben az esetben melléknév képzésre használjuk.

Na mára ennyi lenne! Kérdéseket a megjegyzéseknél.