A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tagadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tagadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 24., péntek

Az igék

Nos, nem mostanában írtam az utolsó bejegyzésemet ezért ezúton is elnézést kérek! (főleg, hogy ezt a post-ot már régen ígértem) !DE! mint a mondás is tartja, jobb később, mint soha :P. Tehát az igék:

Egy-két előző bejegyzésemben röviden már eset szó pár dologról az igékkel kapcsolatban, most pedig szeretném az egészet röviden (amennyire lehet) összefoglalni. A japán nyelvben az igék különböző alakban jelenhetnek meg igeidők és igemódok szerint.
A jelen idő állító és tagadó igealakok a következőkép néznek ki:

  • ます (masu) Jelen (jövő is) idejű, udvarias, kijelentő igerag
  • ません (masen) Jelen (jövő is), udvarias stílusú, tagadó igerag
Ragozások szerint három fő csoport létezik:

1. A "-ru" igék (Vigyázat! Nem minden "ru"-re végződő ige tartozik ebbe a csoportba)
Ide azok az igék tartoznak amiknek a szótári alakja "ru"-ra végződik és a szótövük nem változik a ragozásuk során. Például:  たべる (taberu - enni) 、みる (miru - nézni)

2. Az "-u" igék
Ezek szótári alakja "u"-ra végződik és ragozáskor az igeragokat az "u" előtti mássalhangzóhoz kell hozzáadni. Ezen okból kifolyólag ezeknél ragozáskor a "masu" illetve "masen" igeragok egy "i"-vel bővülnek, tehát "imasu" és "imasen" lesz belőlük.  Például: きく (kiku - hallgatni)、のむ (nomu - inni)、わらう (warau - nevetni)、つづく (tsudzuku - folytatni) 

3. A harmadik csoport a kivételek. Ide csak két ige tartozik a くる (kuru - jön) és する (suru - csinál)
Ezek alakja a ragozásuk során teljesen megváltozik.

Az igék ragozása tehát a következőkép alakul:

A "ru" igékAz "u" igékA kivételek
Szótőmino--
Szótári alakmirunomukurusuru
Jelen állítómimasunomimasukimasushimasu
Jelen tagadómimasennomimasenkimasenshimasen

Mint azt már egy előző post-ban is elmondtam a japán nyelvben a jelen és a jövő idő teljesen megegyezik (hogy ép melyiket halljuk/használjuk az a szövegkörnyezetből a határozószók segítségével derül ki.)

A múlt időről is esett már szó a mellékneveknél, ezért nagyon könnyű dolgunk van, mert az igéknél is nagyon hasonló a helyzet (kijelentő > tagadó sorrendben):
A jelen idejű igeragok:  -ます -ません
A múlt idejű igeragok:  -ました (-mashita) -ませんでした (-masendeshita)
Ehhez külön táblázatot nem csinálok, de nagyon egyszerű a dolog: a "masu" és "masen" helyett a "mashita" és "masendeshita" igeragokat kapcsoljuk a szótőhöz. (Az átláthatóság kedvéért kékkel jelöltem a kicserélendő részeket.)

A japán nyelvben az egyik legnehezebb és legfontosabb nyelvtani lecke az igék ún. "-te" alakja. Ennek a formának nagyon sok használata van:

  • kérések kifejezése
  • engedélykérés
  • tiltás
  • igék összekapcsolása
Mindhárom igecsoport esetében más a szabály a "te" alak képzésére.
1. A "-ru" igék esete a legegyszerűbb, ugyanis az ige "-ru" végződésének a helyére kerül a "te". Tehát például: たべ (taberu - enni) ==> たべ (tabete

2. Az "u" igék esetében kicsit már bonyolultabb a helyzet, ugyanis az igék szótári alakjának utolsó szótagjának a függvényében lesz más és más a ragozás:

A.) Ha a szótári alak つ (tsu)、る (ru) és う (u)-re végződik: 
あう (au - találkozni) ==> って (atte)
まつ (matsu - várni) ==> って (matte)
すくう (sukuu - megmenteni) ==> すくって (sukutte)
Látható, hogy ebben az esetben a "t" megkettőződik, tehát hosszan is ejtjük. 

B.) Ha a szótári alak む (mu)、ぶ (bu)、ぬ (nu)-re végződik akkor:
よむ (yomu - olvasni) ==> んで (yonde)
あそぶ (asobu - játszani) ==> あそんで (asonde)
しぬ (shinu - meghalni) ==> んで (shinde)
Ebben az esetben nincs kettőződés, ám a "te" "de"-re alakul és előtte pedig egy "n" hang van.

C.) Ha く (ku)-re:
かく (kaku - írni) ==> か(kaite)
Ebben az esetben a végződés "ite" lesz.
Kivétel az いく (iku)!

D.) Ha ぐ (gu)-re:
およぐ (oyogu - úszni) ==> およいで (oyoide)
A végződés "ide" lesz.

E.) Ha す (su)-re:
とかす (tokasu - felolvasztani) ==> とかして (tokashite)
A "su" eltűnik és az új végződésünk a "shite" lesz.


Amint látható az "u" igéknél elég változatos a ragozási szabály ép ez benne a nehézség. Sajnos ezeket meg kell tanulni :P

3. Végül pedig a két rendhagyó ige "te" alakja a következő:
する (suru) ==> して (shite)
くる (kuru) ==> きて (kite)

Ennyit gondoltam az igékről mára, de a folytatásban még lesz szó a "te" alak különféle használatáról, illetve a rövid alakos ragozásról. Sajnos egy bejegyzésben ez a sok minden nagyon hosszú volna (így is eléggé hosszú lett), szóval majd szép apránként. Pá

Ui.: Ja igen, nem említettem még, de a blog fő célja segítségnyújtás a tanuláshoz, !DE! nem helyettesíti a kimerítő és részletes tankönyvi anyagokat. Tehát aki komolyabban bele akar merülni a nyelvtanulásba, az ne itt a blogon akarja szerintem :P ugyanis ezek a bejegyzések csak rövid összefoglalók.

2012. január 18., szerda

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

  1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
  2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.
A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:
Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。
De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.
Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

  • わたしのともだちです。- Az én barátom    <> わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
  • エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <> エステルはにほんじんじゃありません- Eszter nem japán
  • たなかさんはせんせいです- Tanaka (egy) tanár.  <> たなかさんはせんせいじゃありません- Tanaka nem tanár.
Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.
  • Udvarias: わたしのともだちじゃありません- Nem az én barátom.
  • Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない- Nem az én barátom.
Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.
Ja és persze a videó, amit ígértem: