A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kana. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kana. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 18., szerda

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

  1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
  2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.
A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:
Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。
De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.
Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

  • わたしのともだちです。- Az én barátom    <> わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
  • エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <> エステルはにほんじんじゃありません- Eszter nem japán
  • たなかさんはせんせいです- Tanaka (egy) tanár.  <> たなかさんはせんせいじゃありません- Tanaka nem tanár.
Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.
  • Udvarias: わたしのともだちじゃありません- Nem az én barátom.
  • Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない- Nem az én barátom.
Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.
Ja és persze a videó, amit ígértem:

2012. január 17., kedd

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.
Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.
私の本 (watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)
Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a után. Íme még néhány példa:

  • エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
  • 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
  • あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
  • 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

  • Kérdés: この本が誰のですか?(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
  • Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém
Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:
  • これ (kore) - EZ
  • それ (sore) - AZ
  • あれ (are) - AZ
A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)
これ (kore)それ (sore)あれ (are)
De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.
Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

  • >>> こ(kono hon) - ez a könyv
  • >>> そ(sono hon) - az a könyv
  • >>> あ(ano hon) - az a könyv
Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)
そのラジオをください!(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

2011. június 23., csütörtök

Let's learn japanese basic


Nem mostanában írtam új bejegyzést, sorry. Még mindig nem tudom igazán, hogy mennyire menjek bele az alapok oktatásába és mennyire ne, hogy van-e rá egyáltalán igény stb. Ha van akár egy ember is aki szeretné, hogy folytassam, akkor szívesen megteszem. Most különösebb dologgal nem is készültem, az eddig tanultakat szeretném összefoglalni a "Let's learn japanese basic" nevű nagyon jó kis videó sorozat+könyv segítségével.
Mivel ezen könyvek beszerzése minden, csak nem olcsó és egyszerű, ezért könnyítés kép kirakok most egy torrent linket, hogy aki szeretné az letölthesse. !DE!, aki megteheti vásárolja meg.
A link: Katt ide

Tehát az első lecke videó anyaga:






Körülbelül azokat a dolgokat veszi át, amiket eddig én is elmagyaráztam. A könyvben találtok gyakorló feladatokat is. Sok sikert hozzá! :)

2011. május 30., hétfő

Mennyire nehéz a japán nyelv?

Gyakran kérdezi mindenki, hogy: "És nem nehéz?". Nos, hogy tisztázzam ezt a dolgot, szeretném összehasonlítani az angol és a japán nyelveket.
A japán nyelvben mindössze, csak 5 magánhangzó található. Az egész nyelv így szótagokból épül fel, amelyek ezt az 5 magánhangzót használják (lásd lejjebb a kana táblázatot). Ez alól az egyetlen kivétel az "n" hang. Az angolban egy magánhangzónak számtalan kiejtése lehet, függően a körülötte álló hangoktól, de a japán nyelvben a szótagok kiejtése mindig egyforma. Ráadásul nekünk magyaroknak a kiejtés nagyon könnyű. Persze a hosszú hangokat hosszan is ejtjük, így ez esetben pl. a ぼ(bo) hosszú változata ぼう(bó) lesz. Ez sem okozhat túl sok fejfájást, révén, hogy a magyar ABC-ben is minden magánhangzónak megvan a maga hosszú párja is. 
 A japán igék mindig a mondat végére kerülnek, és nincs többesszámuk. Tehát azt, hogy pl. "Ott van egy könyv." vagy "Ott vannak a könyvek." teljesen ugyanúgy mondjuk. Az igéknek viszont jó pár konjugált alakja lehet, de mindegyiknek van egy úgynevezett szótári alakja (amit rövid alaknak is szokás nevezni) ahol, minden ige végződése う (~ü-nek ejtjük). Az igék konjugálásánál a szótő sosem változik. Pl.: aruku(sétálni) <> いたaruita(sétált) <> きたいarukitai(sétálni akarok).

Az angolban az igeidők száma 12, míg a japánban csak 3. A múlt, jelen és jövőidő. Bár a jövőidő teljesen megegyezik a jelennel így ez teljesen a szövegkörnyezetből derül ki (mellesleg ugyebár a magyarban is csak 3 igeidő van). Persze itt érdemes megemlíteni hogy a japán nyelvben, minden igének van egy kevésbé udvarias formája például az imént említett szótári alak (amit pl. család vagy barátok között használnak, tehát közeli ismerősök esetében), egy udvariasabb forma.. és így tovább a nagyon udvariasig (敬語keigo). Azt, hogy az adott helyzetben melyiket szabad/kell használnunk, nos az gyakorlás kérdése. Részletesebben erre most nem térnék ki, arra ott vannak a tankönyvek.

A mondat alanyát vagy tárgyát, elég egyszer megemlíteni, amennyiben több mondaton keresztül ugyanarról a dologról beszélünk. A japánok nem szeretik ismételgetni ugyanazt, így ilyen esetben az alanyt nyugodtan elhagyhatjuk, sőt ... (ellentétben az angollal, ahol minden mondatba szükség van alanyra).

A kérdő mondatokkal sincs különösebb baj, ugyanis az egyetlen változás egy kijelentő és egy kérdő mondat közt a か?(ka?) szócska. pl.: kijelentő: これは車です。(kore ha kuruma desu.(ez egy autó)) > kérdő: これは車です? (kore ha kuruma desu ka?(ez egy autó?)) Mint láthatjuk, itt is ellentétben az angollal, ám hasonlóan a magyarhoz nincs szórend változás, csak hangsúlybeli illetve a "か" megjelenése.
Bár az összehasonlítást folytathatnám, akár 2 oldalon keresztül is, szerintem már ebből is látszik, hogy a japán nyelv, nyelvtanilag vagy kiejtésben, egyáltalán nem bonyolult, sőt közelebb áll a magyarhoz, mint pl. az angol. Az egyetlen nehézséget az írásrendszer okozhatja, de szerintem, mint minden nyelv megtanulásához, ehhez is csak türelem és kitartás kell. Én személy szerint még szeretek is kanjikat tanulni :) Az a baj, hogy sok ember, ha meghallja azt a szót, hogy "japán", akkor egyből csak az jut az eszébe, hogy "csing csang csung" és hasonló ilyen hülyeségek. Szeretném közölni, hogy az előbb említett nagyon értelmes "kifejezés" nagy valószínűséggel a kínai nyelvhez köthető/vezethető vissza, és nem a japánhoz. Ha valaki veszi esetleg a fáradtságot, hogy meghallgasson egy kínai és utána egy japán nyelvű felvételt, az észre fogja venni, hogy miről beszélek.

2011. május 27., péntek

A kezdés

Nos, valószínűleg minden normális tankönyv először a KANA-k megtanulásával, illetve, egyszerűbb bemutatkozó mondatokkal és a "は", "が", "です" ismertetésével kezdi. Én ehhez külön még annyit fűznék hozzá, hogy a は és が közti választásnál néha még maguk a kedves japánok is elgondolkoznak (nem én találtam ki! több japán levelező partnerem is így vélekedik.). Ez így is van rendjén, hisz hiába olvas ezekről az ember nagyon sok magyarázatot, csak is egy bizonyos szintig lehet felfogni. Aki pedig azt mondja hogy 100%-osan biztosan használja az valószínűleg hazudik.
A KANA használathoz se fűznék túl sok magyarázatot. Bár sokan viszolyognak a japán írás rendszer láttán, de ha japánul akarunk tanulni akkor a hiragana, illetve a katakana elsajátítása a minimum.
Aki nem tudná mik ezek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kana
Az, hogy melyikkel kezdjük, teljesen rajtunk áll, én személy szerint elsőnek a hiragana elsajátítását ajánlom. Bár ha valaki "nagyon" szorgos, akkor az összes hiragana és katakana akár 2 nap alatt is simán elsajátítható.
Két hasznos link a KANA tanuláshoz:
Plusz egy egyszerű KANA táblázat:
Aki úgy gondolja, hogy ő "csak beszélni" szeretné a japán nyelvet, de írni-illetve olvasni nem, nos annak, csak annyi tudok mondani hogy rettentő nehéz dolga lesz. Ugyanis a legtöbb könyv hiragana+katakana, a későbbiekben pedig hiragana+katakana+kanji -t használ, így a párbeszédek, stb-k elolvasásához ezek tudása elengedhetetlen. A romaji (Wiki) könyvek pedig vagy gagyik, vagy pedig a túlzott romaji használattól a későbbiekben súlyos kiejtésibeli gondjaink lesznek. A kanjikról, majd a következő post-ban még beszélek.
Mára ennyi!