Melléknevek

Tehát a mára ígért lecke, a melléknevek. A japán nyelvben két fajta melléknevet különböztetünk meg:

• い-re végződő melléknevek (Pl.: おもしろいしょうせつ - Érdekes novella)
  
• な-ra végződő melléknevek (Pl.: げんきながくせい - Vidám diák)

A mellékneveknek ugyanúgy van jelen és múlt idejű, illetve kijelentő és tagadó alakjuk. Viszont mindkét melléknévtípusnál a képzésük különböző. Sajnos azt, hogy melyik melléknév, melyik típusba tartozik azt be kell magolnunk, ugyanúgy mint az összes többi szót a szókincsünkhöz. Éppen ezért, én csak 1-1 példán keresztül vezetem le a képzésüket.

	げんき(な)	おもしろい
Kijelentő mód, jelen idő	げんきです	おもしろいです
Tagadás, jelen idő	げんきじゃありません	おもしろくありません
Kijelentő mód, múlt idő	げんきでした	おもしろかったです
Tagadás, múlt idő	げんきじゃありませんでした	おもしろくありませんでした

Tehát mi is történik? A な melléknevek semmiben sem különböznek az igék hosszú alakos képzésétől, amiről még lesz szó később. Amit érdemes róluk megjegyezni, hogy ha közvetlen főnevek elé tesszük őket akkor a な szótagot is kikell tennünk. Pl.: げんきながくせい
Az い mellékneveknél a tagadás, illetve a múlt idő esetében viszont más a helyzet. Tagadásnál a melléknév végéről az い eltűnik és a helyére ～く + ありません kerül. Múlt időben az い szintén eltűnik, viszont itt a helyére ～かった kerül.
Tudom, hogy mára ígértem az igéket is, de mivel az igék helyes képzése és használata elég fontos pont  (hogy finoman fogalmazzak) a japán nyelvben, ezért megérdemel egy külön, jól kidolgozott bejegyzést. Szóval egy kis türelmet kérek, a közeljövőben fel fog kerülni, ígérem.

Tagadó mondatok, kana

A mai postban szó lesz a tagadó mondatok képzésének mikéntjéről, viszont mostantól a magyarázatoknál, illetve példamondatoknál nem fogok Romaji átírásokat mellékelni, csak és kizárólag a kanjikat fogom hiraganaval is feltüntetni. Ennek két, összefüggő oka van:

1. aki japánul akar tanulni, az minimum arra vegye a fáradtságot, hogy a KANA-kat megtanulja. Ez tényleg a minimum szint szerintem, hisz aki rászánja az időt, az akár 1 nap alatt is megtanulhatja.
2. aki meg már vette a fáradtságot, hogy megtanulja, az ezzel is szoktassa magát a használatukhoz.

A post végén mellékelek egy utolsó gyakorló videót a hiraganakhoz.

Tehát a tagadó mondatok:

Mint az egyszerű kijelentő mondatoknál láthattuk, a következő a felépítésük: X は Y です。

De hogyan is néz ki a tagadás? Két formájáról lesz szó: az udvarias alakról és a kevésbé udvarias alakról. Kezdjük az előbbivel. Az udvarias alakban a következőkép alakul a mondatunk: X は Y じゃありません。 Most nézzük egy konkrét példával: 私は学生じゃありません。 (わたしはがくせいじゃありません。) - Nem vagyok diák.

Mint látható a mondatunk első fele változatlan marad, viszont a végére a です helyére a じゃありません került.

(*A じゃ a では rövidített alakja. Inkább a beszélt nyelvben fordul elő, míg a では talán egy kicsit még udvariasabb hangzást ad a mondanivalónknak, de főként írott szövegeknél használatos.* )

Még pár példamondat:

• わたしのともだちです。- Az én barátom    <>　わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom
• エステルはにほんじんです。- Eszter japán.   <>　エステルはにほんじんじゃありません。- Eszter nem japán
• たなかさんはせんせいです。- Tanaka (egy) tanár.  <>　たなかさんはせんせいじゃありません。- Tanaka nem tanár.

Most térjünk rá a kevésbé udvarias alakra. Egy példán keresztül szemléltetném a különbséget.

• Udvarias: わたしのともだちじゃありません。- Nem az én barátom.
• Kevésbé udvarias: わたしのともだちじゃない。- Nem az én barátom.

Hogy mi is történt? Egyszerűen csak az ありません ige rövid alakját használjuk a ない -t. Nos, ennyi lenne a tagadás, vagy mégse? Amiről ebben a postban nem esett szó az a melléknevek tagadása, ami azért kicsit trükkösebb. Erről majd holnap írok egy külön bejegyzést, ahogy az igék hosszú, illetve rövid alakjáról is, de a mai leckéből jól látható, hogy hogyan is épül fel egy japán tagadó mondatszerkezet, ami majd a melléknevek esetében is szinte ugyanilyen lesz.

Ja és persze a videó, amit ígértem:

Birtokos eset, mutató névmások

A mai "lecke" anyaga, mint a cím is sejteti a japán birtokos esetről, illetve a mutató névmásokról és azok használatáról fog szólni. Bár egy előző postban volt már szó a birtokos esetről, de úgy gondoltam egy kicsit részletesebben is kifejtem és több példán keresztül szemléltetem, hátha valakinek az előző verzióm kicsit zavaros lenne.

Tehát kezdjük is ezzel. A japán nyelvben a birtokos eset kifejezése elég egyszerű. Semmi másra nincs szükségünk, mint a の (ejtsd. "NO") partikulára. Egy példán keresztül be is mutatom, hogyan is működik ez.

私の本　(watashi no hon) - az én könyvem  (Kinek a könyve?)

Mint látható, a birtokló előre kerül, a birtok pedig a の után. Íme még néhány példa:

• エステルの車 (Eszuteru no kuruma) - Eszter autója
• 母の服  (haha no fuku) - anyukám ruhája
• あなたの友達 (anata no tomodachi) - a te barátod
• 犬の首輪 (inu no kubiwa) - a kutya nyakörve

Néhány szövegkörnyezetben viszont feleslegessé válhat a birtok ismételgetése, főleg a "Kié?" kérdésre válaszoló mondatok esetében. Ilyenkor a birtokot egyszerűen elhagyjuk a の után. Tehát a magyar "enyém, tiéd, övé, stb..." kifejezése a következőkép történik:

• Kérdés: この本が誰のですか？(Kono hon ga dare no desu ka?) - Kié ez a könyv? 
• Válasz: 私のです。(Watashi no desu.) - Az enyém

Ugye milyen egyszerű? Ugorjunk is a másik nyelvtani részünkhöz a mutató névmásokhoz. Ezek használata se túl bonyolult, viszont a magyartól, illetve az angoltól eltérően 3 különböző névmás van. Íme:

• これ (kore) - EZ
• それ (sore) - AZ
• あれ (are) - AZ

A magyarban nem különböztetjük meg az "AZ" mutató névmást, de a japán nyelvben, mint láthatjuk ez kétféleképpen alakulhat. A それ (sore) akkor használatos, amikor a hozzánk térben távoli, ám a beszédpartnerünkhöz közeli dologról beszélünk. Az あれ (are) viszont akkor használatos, amikor hozzánk is és partnerünkhöz is a tárgy, térben távol helyezkedik el. (Lásd lenti ábrák)

これ (kore)	それ (sore)	あれ (are)

De hogyan is fejezhetjük ki magunkat konkrétabban? Pl.: ez a könyv, az a rádió ... stb. Nem túl bonyolult.

Ha főnevekkel párosítjuk a névmásainkat, akkor a következőkép alakulnak:

• これ >>> この本 (kono hon) - ez a könyv
• それ >>> その本 (sono hon) - az a könyv
• あれ >>> あの本 (ano hon) - az a könyv

Mint látható a "-re" végződés "-no"-ra alakul át és közvetlenül követi a főnevünk. Egy utolsó példával zárnám a mai postomat. (Pl.: egy műszaki boltban rámutatunk egy rádióra, amit szeretnénk megvásárolni. A következőkép mondhatjuk)

そのラジオをください！(Sono rajio wo kudasai) - Azt a rádiót kérném!

Tervek

Amikor megcsináltam ezt a blogot, a design-al különösebben nem szöszmötöltem, így a háttér felbontását az akkori laptopom felbontásához csináltam. Viszont most, hogy új gép van, ergo új felbontás stb. így kicsit érdekesen néz ki most a blogom. Ezért design csere lesz valamikor a közeljövőben. Még én se igazán tudom, hogy konkrétan milyet is szeretnék.. de az biztos, hogy valami szebbet. :P Viszont a csere nyilvánvalóan kísérletezéssel éri majd el végleges formáját, ezért majd ne lepődjön meg senki, ha ép akkor téved erre amikor ép "kísérletezgetek". Gondoltam amúgy egy teljesen új, WordPress alapú blogra is, de túl sok gonddal jár, szóval maradok ennél :P

Szerk.: Hát, nagyjából kész is szerintem :P Egyszerű és "nagyszerű".

Újra itt

Kezdek unatkozni, ezért úgy döntöttem, hogy meghatározatlan ideig ismét folytatom a blogot, ha olvassa valaki, ha nem. Ma annyira nincs kedvem "oktató" bejegyzést írni, inkább csak egy érdekes videót osztok meg, amit találtam, magáról a blogom fő témájáról: Japánról. Bár a videó angol ezért lehet valaki nem fogja érteni, de szerintem csak ha nézitek is érdekesnek találjátok.

Néha elgondolkozok, hogy vajon a mi országunk mikor is fog legalább halványan megközelítőleg ilyen szintre jutni, de sajnos véleményem szerint az a nap még jó messze van. :( Nekem külön tetszett az automatizált föld alatti bicikli tároló ötlete. Bár viccesnek találom, hogy ott nem is az állandó bicaj lopások miatt van erre szükség, hanem a hely megtakarítás végett. Nálunk valószínűleg még erről is lelopnák még a gombokat is. Sosem felejtem el, amikor az általános iskolás korszakomban, az iskola elé telepítettek egy fülkés nyilvános számítógépet, internettel. És bár az elképzelés jó és érdekes volt, sajnos 2 napig bírta amíg valaki/k tönkre nem vágták. Ezt csak példaként akartam most felhozni, arra a kijelentésemre, hogy Magyarország (valószínűleg) sosem lesz olyan szinten, mint Japán, hiszen a mi hozzáállásunk a dolgokhoz, szöges ellentéte az ottanihoz. Dehát ez van, sajnos ide születtünk, de menekülni azért még lehet.

Egyébként csak én találom az 痛車 (ITASHA - szép, főleg anime-s képek autókon) nagyon királynak? Én simán elfurikáznék ilyen kocsikkal :P Meg is osztok veletek egy fasza Facebook oldalt, ami teli van ilyen isten járgányokkal. http://www.facebook.com/AkihabaraUDXParking

Plusz még egy videó:

Ilyet kérek karácsonyra XD Nah pá